a barnázás csütörtökön is folytatódott, nagyon pici, de minden pisiléskor rettegve mentem a mosdóba. délután ettem egy paradicsomsalátát lila hagymával, ami az egyetlen ehető ételnek tűnt akkor, de a gyerek nem értett vele egyet. olyan rosszul lettem utána, hogy le kellett feküdnöm kora délután és a melónak annyi is volt. először égett a gyomrom, mint az állat, aztán jött a hányinger, majd elaludtam. ennek mondjuk kifejezetten örültem, mint minden ilyen terhességi tünetnek. pénteken nem volt semmi, le is nyugodtam szépen. majd szombaton megint volt némi, ezúttal már egy picit több. a fiúm nem győzött nyugtatni, hogy ne parázzak már előre, nem lesz semmi gond. én itt már egy kicsit az esélytelenek nyugalmával vártam a hétfői vizsgálatot. vasárnap megint nem volt semmi, és hétfőn se, plusz émelyegtem már napok óta, szóval végül elég bizakodóan jelentem meg a rendelőben délután. a vizsgálat előtt 20 perccel még elmentem pisilni és akkor megláttam, hogy egy csomó vér van a papíron. félig sírva, szinte az ájulás határán mentem be a vizsgálóba, majd remegő lábakkal másztam fel az ágyra az ultrahang előtt.
és akkor egyszercsak meghallottuk, ahogy ver a szíve. az az icipici mikroszíve, az apró kis pár milliméteres testében. a mi pici babánk. elkezdtem bőgni, mint a szar, néztem a fiúmra, neki is párásodott a szeme. még a maszkon keresztül is láttam, ahogy mosolyog. ez volt életem legszebb pillanata. kb 6 hetesnek ítélte meg a doki, azt mondta, hogy semmi problémát nem lát, semmilyen lehetséges vérzésforrást, valószínűleg a beágyazódás miatt lehetett kis vérzés.
3 hét múlva kontroll. próbálok nem parázni a következő heteken, one day at a time. minden rendben lesz, rendben kell, hogy legyen.
3 megjegyzés:
tömegesen küldeném a szívecskéket ehhez a poszthoz!!!
sírok bzdmg! én azt mondom egyébként, hogy kislány lesz. mert az telesen biztos, hogy egészséges és nagy és vidám baba lesz!
itt ülök és bőgök... és annyira bele tudtam élni magam, hogy komolyan feltettem a kérdést a végén, hogy de nemá', most akkor mi van?! mi lett?
aztán elolvastam a két kommentet; majd elgondolkoztam, hogy ha bármi lenne, akkor csak nem posztolna pár naponta ilyen bejegyzéseket; aztán -itt is- realizáltam a dátumot, utána (!) felfogtam a blog új címét (szőke vagyok na! - de ennyire?!? :D)... basszus Gyömbi, nem csinálunk ilyent a népekkel! :)
és amúgy meg nagy gratula, és sok boldogságot meg minden jót Nektek! <3
Megjegyzés küldése