Oldalak

2020. szeptember 22., kedd

kick me baby one more time

annyira elképesztően cuki, ahogy a bab mocorog odabent és finoman jelzi, hogy itt vagyok ám. pár napja kezdtem el érezni ilyen irtó gyengéd kis tapicskolásokat, először fel se tűnt, hogy ez ő lehet, azt gondoltam csak egy buborék vagy ilyesmi. aztán elkezdtem nagyon figyelni és most már egészen biztos vagyok benne, hogy a kicsi bab bökdös belülről. elképzelem, ahogy azokkal a lehetetlenül apró kis végtagjaival kalimpál. 

so wonderfully weird. 

let me be

mostanában egy kicsit rám szakadt a meló, ami mindig különösen fájdalmas olyan időszakok után, amikor kb nincs semmi. az én munkám ilyen ciklikus-hektikus, vannak brutál kemény hetek, meg vannak olyanok, amikor literally napi 1 óra munkám van (néha még annyi se). 

ahogy közeleg az utolsó munkanapom (haaaalleluja), egyre nehezebb már komolyan venni azt az álszent faszkodást, amit munka címén művelünk legtöbben. hogy úúú, váó, such tender, very profit, budget meg KPI-ok meg deadline-ok. kit érdekel már ez, amikor én egy kis embert növesztek a hasamban. annyira jelentéktelennek tűnik a corporate világ minden kis nüansza, a magukat és a munkájukat túl komolyan vevő emberek, a törtetés meg a helyezkedés, egymás szopatása pusztán azért, hogy fontoskodhassunk, meg a call-okban arcoskodás, meg a fiktív számok hajhászása. nagyon nehezemre esik már ebben részt venni, egyébként a várandósságtól függetlenül is, egy ideje már érzem, hogy számomra ez a világ egy kissé már gyomorforgató és nem itt lenne a helyem. feltett szándékom, hogy amíg nem dolgozom, egy kicsit közelebb jussak legalább elképzelés szintjén, hogy mit szeretnék dolgozni. 

én amúgy most már csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy milyen kiságyat szeretnék a babaszobába, meg milyen színű babakocsit. elfáradtam. meló nélkül is rengeteg dolgom van. a vége felé járunk egy lakásvásárlásnak hitellel, amit megint szinte egyedül kellett végigtolnom magyarul beszélő partner híján, és a költözés, mérőórák átíratása meg egyéb kis ügyintézések még hátravannak. folynak a terhesvizsgálatok, babához kapcsolódó ügyintézések, új lakásba mi kell-honnan kell-milyen kell. én meg csak trash reality-t szeretnék nézni, meg babaruhákat nézegetni légyszi. 

persze ennek mind-mind meglesz egyszercsak a gyümölcse, nyilván megéri a sok befektetett energia. majd amikor a saját lakásunkban leszünk a kisbabánkkal, akkor majd biztos tudok más miatt nyavalyogni. :D

2020. szeptember 7., hétfő

baby girl

mindenkinek köszönöm a rengeteg kedves kommentet, nagyon jólesnek. viszonylag gyorsan átéltétek az első 4 hónapomat. :) mondjuk nekem is tök hamar elment, mindjárt félidőnél járok basszus. 

most jövünk a dokitól, mindent rendben talált. sőt, még a kis hamburgert is látni vélte a lábacskái között, én mondjuk nem ismertem fel, de hiszek neki. tiszta szerencse, mert már elneveztük és lány nevet kapott. :D

most először nem jöhetett be velünk apuka a vizsgálatra, tökre elszomorodtam. olyan igazságtalan ez, hogy egész nyáron a fél ország mehetett horvátba süttetni magát, meg lagzikba, meg balatonra, meg anyámkínjába, de egy apuka nem jöhet be maszkban, meg távolságot tartva egy ultrahangra, hogy láthassa a saját gyerekét. :( nagyon remélem, hogy ez nem lesz így a végéig, mert az borzasztó lesz, ha neadjisten nem lehet ott velem mondjuk a szülésnél. nekem eddig csak adott a koronavírus a terhesség alatt, full home office-ban vagyok március közepe óta és idén már nem is megyek be az irodába. az összes keserves rosszullétet meg extrém fáradtságot az első trimiben itthon tudtam átvészelni, ideálisabb nem is lehetne. de azért az fáj, amikor apa kimarad dolgokból. pláne, hogy szegény a saját családját sem látta még idén, annyira vigyáz ránk.

2020. szeptember 3., csütörtök

bumpy baby

egyszer csak elkezdett látszani a pocakom.

nehéz volt észrevenni, hogy meddig még csak hasháj, mikortól már baby bump, de most már egyértelműen baby bump. 


2020. augusztus 12., szerda

move it, baby

ma voltunk a 12. heti ultrahangon és én nem gondoltam volna, hogy 

1. ilyen pici és már ennyire megvan mindene, és hogy

2. ekkora buli van odabent.

először a hasamon keresztül kukkoltuk de nem nagyon lehetett látni, úgyhogy a másik módon próbálta megközelíteni a doki a dolgokat. és akkor egyszer csak láttam egy izgő-mozgó, kalimpáló, riszáló kis lényt a hasamban! teljesen lefagytam a döbbenettől. hogy ez a kis pár centis vacak ott van bent a testemben és ott ficánkol! hihetetlen! 

annyira mozgott, hogy a doki nem tudta leméregetni, amiket kellett. úgyhogy mondta, hogy vár egy picit, hátha lenyugszik, addig csinál néhány képet. 

végül csinált 40-et. minden színben és formában és fajtában lett kb képünk, és kaptunk egy tökéletesen látható 4D-s képet a babánkról, ami ilyen tankönyvekbe illő. mindenki dobott egy hátast, amikor meglátta. nagyon örültem. és nem utolsó sorban minden teljesen normálisnak és egészségesnek tűnik. 

2020. július 20., hétfő

hello again baby

ma voltunk a második ultrahangon, nagyon izgultam, de korántsem annyira, mint az első előtt. egyrészt hála az égnek azóta nem véreztem, másrészt olyan iszonyatosan foskész hányingerem van három hete egész. álló. nap. hogy egészen biztos voltam benne, hogy odabent megy a buli meg a növekedés. a doki szerint ma 9 hetes és 0 napos a gyermekünk, az ultrahang alapján nagyon szépnek és okosnak tűnik, mindene olyan, amilyennek lennie kell.

a következő, amit meg kell ugranunk ugye a 12. heti ultrahang és kombinált teszt. minden nap elmorzsolok egy fohászt, hogy tökéletesen egészséges legyen a babánk. de ha még villantana is, az lenne a hab a tortán. :)

2020. július 15., szerda

TMI baby

tünetekért nyivákoltam, hát megkaptam. akkorát rókáztam tegnap este, hogy alig bírtam közben kapaszkodni..

egész nap rohadt szarul voltam, le is kellett dőlnöm dél körül. este 3 házat/lakást is néztünk Érden, rohadt hosszú volt a nap, egy pizzaszelet negyedét bírtam bekapni kutyafuttában két vizit között. aztán itthon bevettem a gyógyszerem és a gyerek úgy döntött, hogy neki ez bizony nem kell, és azonnal visszaküldte. alig értem el a wc-ig. még a lelkem is kijött. 

jól van kicsikém, majd ha kijössz, erről azért elbeszélgetünk. :D

2020. július 8., szerda

cry baby

kb mindenen sírok. 

Harry Potter filmeken bármelyik jó karakter halálakor. 

az USA női tornászcsapatának olimpiai válogatójának visszanézésekor. 

BÁRKINEK a szülésén (legutóbb pl @Chloeknows-én).

barátaim bármelyik babás képén.

pohár víz elejtésekor. 

ma pl azért, hogy sikerült végre kakilni.

miután a fiúm reggelente bejön elbúcsúzni és megsimogatja, néha megpuszilja a hasam.

hogy valamelyik nap küldött egy képet egy majom családról, hogy ezek mi leszünk. 

bármikor, amikor random rám ír napközben, hogy hogy van a baba monkey.

2020. július 7., kedd

are you there baby?

volt pár kegyetlen napom, amikor annyira hányingerem volt, hogy csak feküdni bírtam. aztán egyik napról a másikra elmúlt. következtetésem: biztos meghalt a babám.

a cicim fáj rendesen kb az elejétől fogva, de volt egy-két nap, amikor alig éreztem. következtetésem: biztos meghalt a babám.

kb 5 kilót fogytam, mióta terhes vagyok, mert annyira nem volt étvágyam, hogy ilyen morzsákon éltem. majd pár napig semmi baja nem volt az étvágyamnak, rendesen ettem. következtetésem: biztos meghalt a babám.

egyik nap annyira fájt a derekam, hogy alig bírtam megmozdulni. következtetésem: biztos el fogok vetélni.

biztos, hogy nem gondolnék erre, vagy legalább is nem ennyit, ha nem történt volna meg a közvetlen környezetemben, de nagyon rosszul élem meg ezt az időszakot. nagyon nehéz nem gondolni ezekre. annyira szeretném, ha hatalmasra és egészségesre nőne ez a kis babszem a hasamban, de annyira törékenynek érzem ezt az időszakot. 

tiszta őrület, de rendesen a legrosszabb terhességi tünetekért fohászkodok, mert akkor nyugodtabb lennék, hogy minden jól alakul odabent. és amikor kb semmit nem érzek, na azok nagyon nehéz napok. továbbra is azon vagyok, hogy one day at a time a következő ultrahangig, azután már picit nyugodtabb leszek szerintem. 

2020. június 30., kedd

hello baby

a barnázás csütörtökön is folytatódott, nagyon pici, de minden pisiléskor rettegve mentem a mosdóba. délután ettem egy paradicsomsalátát lila hagymával, ami az egyetlen ehető ételnek tűnt akkor, de a gyerek nem értett vele egyet. olyan rosszul lettem utána, hogy le kellett feküdnöm kora délután és a melónak annyi is volt. először égett a gyomrom, mint az állat, aztán jött a hányinger, majd elaludtam. ennek mondjuk kifejezetten örültem, mint minden ilyen terhességi tünetnek. pénteken nem volt semmi, le is nyugodtam szépen. majd szombaton megint volt némi, ezúttal már egy picit több. a fiúm nem győzött nyugtatni, hogy ne parázzak már előre, nem lesz semmi gond. én itt már egy kicsit az esélytelenek nyugalmával vártam a hétfői vizsgálatot. vasárnap megint nem volt semmi, és hétfőn se, plusz émelyegtem már napok óta, szóval végül elég bizakodóan jelentem meg a rendelőben délután. a vizsgálat előtt 20 perccel még elmentem pisilni és akkor megláttam, hogy egy csomó vér van a papíron. félig sírva, szinte az ájulás határán mentem be a vizsgálóba, majd remegő lábakkal másztam fel az ágyra az ultrahang előtt. 

és akkor egyszercsak meghallottuk, ahogy ver a szíve. az az icipici mikroszíve, az apró kis pár milliméteres testében. a mi pici babánk. elkezdtem bőgni, mint a szar, néztem a fiúmra, neki is párásodott a szeme. még a maszkon keresztül is láttam, ahogy mosolyog. ez volt életem legszebb pillanata. kb 6 hetesnek ítélte meg a doki, azt mondta, hogy semmi problémát nem lát, semmilyen lehetséges vérzésforrást, valószínűleg a beágyazódás miatt lehetett kis vérzés. 

3 hét múlva kontroll. próbálok nem parázni a következő heteken, one day at a time. minden rendben lesz, rendben kell, hogy legyen.