Oldalak

2019. január 3., csütörtök

1Y

úristen, leírhatatlanul sok dolog történt egy év alatt, amire persze nem emlékszem, mert nem vezettem blogot. 

ott tartottatok, hogy vettünk egy kecót közösen, ami egy baromi fárasztó process volt, de végül nagyon örültünk neki mindketten. egy picit laktunk is benne együtt, így félhivatalosan, mert bár oda jártam haza, a cuccaim továbbra is a tesómmal közösen bérelt lakásban voltak (hely szűke miatt). na hát most a tesómék laknak benne, immár kis cuki családként (közben nagynéni lettem, ami valami elmondhatatlan érzés), mi pedig hivatalosan is összeköltöztünk egy jóval nagyobb lakásban, ahol mindkettőnk szarjai kényelmesen elférnek és elünk együtt cukin, rengeteget kreténkedve meg röhögve, teljes harmóniában. az ősolvasók valószínűleg tudják, hogy ez nekem mennyire nagy szó és milyen hosszú út vezetett idáig. a mai napig van olyan pillanatom, amikor magam sem hiszem el, hogy ez még mindig tart, sőt, egyre csak komolyodik és tényleg már a gyerekvállalásról zajlanak tárgyalások. nagyon sokszor eszembe jut mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen társat dobott az élet. 

meg ott is tartottatok, hogy szívvel-lélekkel gyűlölöm a munkám és a cégem, és már sírva jártam be dolgozni. lassan letelik a próbaidőm az új helyen, szóval ez is megoldódott. geci szar volt munkát keresni, és nem álommelóra mondtam igent, de márföldekkel jobb itt. onnan már nagyon kellett menekülni. van némi kognitív disszonanciám ugyan, de ezzel most egyelőre nincs kedvem/energiám foglalkozni, meg közben hátha majd megoldódik magától, haha. 

mindeközben lefoglaltuk az első közös (igazi álom)nyaralást áprilisra, szóval van mit várni. ebbe persze anyagilag megint belerokkantam, mint anno amerikába (jó, annyira talán nem), de ez is most ki a faszt érdekel, megyünk nyaralni!

is this thing on?

szóval csak úgy elkezdek írni és majd valami lesz?

csekély számú újévi fogadalmaim egyike, mint nagyjából az összes bloggernek a világon (bár nem tudom, hogy én még bloggernek számítok-e, meg amúgy is, azóta már teljesen megváltozott a bloggerség fogalma..), hogy többet fogok írni, illetve hát esetemben ez leginkább azt jelenti, hogy megpróbálok valamennyit. 

további újévi fogadalmam például, hogy fogyok minimum tíz (maximum húsz, ideálisan 15) kilót. hát ezt nagyjából minden évben megfogadom, csak sajnos minden évben magasabbról kell indulnom. idén például 85-ről. :(

ezeken kívül megfogadtam azt is, hogy megtanulok franciául, mert végtelenül zavar már, hogy nem tudok beszélgetni a pasim szüleivel, illetve soha semmit nem értek a baráti társaságában, baromira frusztráló. és ha már itt tartunk, a legfőbb ok talán az, hogy nagyon szeretném majd érteni, hogy miről beszélgetnek a gyerekemmel. vészesen közeledik a projekt. :)

természetesen a barátaimmal is sokkal többet szeretnék lógni, meg úgy alapból többet lenni emberek között, mert már teljesen elvadultam ebből a szempontból. nem is tudok már szinte mit kezdeni egy társas szituációval, amiben kommunikálnom kell. vagy fogadjam el, hogy én ennyire introvertált vagyok és ne akarjak magamra erőltetni dolgokat, amik nem jönnek természetesen? ezt még nem tudom.

több dolgot nem merek megfogadni, bőven elég négy dologban kudarcot vallani.

2018. január 15., hétfő

en azzal kezdtem az evet, hogy elkepesztoen lebetegedtem, es ti?

januar masodikan beleestem az agyba es ha rajtam mulik, akkor ott is maradok egy hetig. sajnos harmadikan haza kellett repulnom, 39 fokos lazzal, hideg veritekezve, remegve vegig kellett szopodnom a becsekkolas-szeku-beszallas-repules-turbulencia-hazajutas remalmot.

ezutan meg pontosan egy hetet toltottem az agyban mozdulatlanul nyoszorogve. tobb, mint 4 kilot ledobtam, mondjuk ugy nem volt nehez, hogy negy teljes napig egy falatot sem ettem. kurva szar ehezni, az embernek nincs ereje elni.

mondjuk azota se lett. :(

2017. december 22., péntek

az uj lakas mind szep es jo

de az elmult 4 honapom igy nezett ki:

  • research - hogyan kell lakast venni hitellel
  • hiteltanacsado szerzes
  • ugyved szerzes
  • ugyfelkapu regisztraltatas
  • uj szemelyi igazolvany csinaltatas
  • utana azert elmenes
  • hitelhez papirok beszerzese
  • hiteltanacsadoval talalkozas/telefonalas ezerszer
  • adasveteli intezese
  • adasveteli alairasa az ugyvednel
  • ugyvedhez visszajarkalas papirokert
  • tovabbi, idokozben lejart papirok beszerzese
  • hitelszerzodes megkotese a bankkal
  • kozjegyzohoz menes (ehhez fe nap alatt szerezni 2 tanut es 1 tolmacsot, aki raer hetkoznap delutan)
  • endokrinologus
  • vervetel
  • cukros vervetel
  • nogyogyasz
  • endokrinologus megint
  • haziorvoshoz menes masfel evvel ezelotti betegszabis papir masolatert, amit elkevert a HR
  • uj lakcimkartya csinaltatas
  • uj jogositvany csinaltatas 
  • utana azert elmenes
  • lakasatvetel, hozza papirok intezese
  • furgon intezese a koltozeshez
  • koltozes (egy hetig tarto)
  • takineni intezese
  • 2 IKEA es 2 JYSK tura
  • temerdek butor felhordasa a harmadikra labbal
  • viz, gaz, villany atiratasa
  • ketszer Barcelonaba menes kidolgozni a belemet
ekozben karacsony :D

2017. december 18., hétfő

Angol utca

nem tudom, hogy ennyi idő után illik-e még blogolni annak az egy-két embernek, akinek benne vagyok az rss feedjében, de lássuk.

szóval.

egy szép augusztusi éjszakán feküdtünk az ágyban és az összeköltözésről beszélgettünk, meg arról, hogy a tesóm hol fog lakni, amikor én már vele. és akkor ő egyszercsak így: vegyünk egy lakást együtt és adjuk ki neki.
én:
ő:
én: várj, úgy érted, hogy vegyünk egy színházjegyet szeptemberre?
ő: nem, egy lakást, ami a miénk.

arcom.

valahogy bennem még mindig az van, hogy ezekkel a fiúkkal nem lehet tervezni. tényleg volt olyan, hogy vettem egy színházjegyet a következő hónapra, de addigra már sikeresen elhagyott.

de kurvára nem is ez a lényeg, hanem hogy:
1. a fiúm egy év után lakást akart venni velem, ami egyrészt részéről kb az összes megtakarítása, részemről meg egymilliárd év hitel
2. mekkora szíve van ennek az embernek, hogy nem csak velem törődik, de a hozzám tartozó szerettekkel is
3. ez a legkomolyabb elköteleződés, ami létezik (a gyerekvállalás után)
4. bazmeg

három héttel később aláírtuk a szerződést. három hónappal késobb pedig most van egy lakásunk.

ezt még februárban kaptam, akkor még nem sejtettük, hogy pont passzolni fog.. :)

2017. július 7., péntek

peldaul most eppen a Despacito szoveget nyomtatom..

szint.

ezredik poszt a melokarol

mar megint teljesen ki vagyok egve a munkamban. egesz egyszeruen annyira balfaszul intezodnek ebben a cegben a dolgok, hogy az elkepeszto. aah, meg leirni is tul faraszto lenne.

a lenyeg, hogy ugye en egy kicsivel tobb, mint egy eve jarok a fiummal es szoktunk neha a munkankrol is beszelgetni. nagyon szeretem vele megbeszelni a dolgaimat, mert valahogy annyira jo meglatasai vannak - sokszor ravilagit olyan dolgokra, amikre addig nem gondoltam, vagy megerosit abban, hogy ahogy latom a dolgokat, az nem az ordogtol valo. na es o az elejen meg sokszor mondogatta azt, hogy adjak ennek idot, probaljam meg igy, nezzem meg ugy, de az elmult hetekben azt vettem eszre, hogy ezeket mar nem mondja. mostmar azt mondja, hogy kezdjek el nyitott szemmel jarni, kezdjek el keresgelni, ne toroljem a linkedines emaileket olvasatlanul. szoval egy ev alatt mar a fium is lemondott a munkamrol. 

kicsit olyan ez a ceg, mint valami bantalmazo kapcsolat - amikor mar tenyleg annyira elegem van, hogy le akarok lepni, akkor valamivel visszaedesget. valamit elorant, amivel maradasra bir, de persze vegul sosem ugy alakul, ahogy kellene es csak boldogtalan vagyok. aztan amikor megint lelepnek, akkor megint dob egy gumicsontot, amirol azt hiszem, hogy az isten laba. 

ha nem felnek annyira az ismeretlentol, meg nem lennek ennyire socially awkward, talan konnyebb lenne lepni. szorongok attol, hogy egy teljesen uj helyre kell menni, ismeretlen emberek koze, kb a nullarol kezdeni mindent, mikozben itt mar vagyok "valaki", meg ha igazabol kamu is az egesz (mert hat az, ami most vagyok, az egy vicc), megiscsak felmasztam itt mar valameddig.

amugy fogalmam sincs, hogy nekem mit kellene csinalnom, de lehet, hogy nem azt, amit most csinalok..


(ez pedig az ezredik poszt volt amugy, ha valaki szamolta volna. :D)

2017. június 12., hétfő

nem tudom, hogy meseltem-e mar a kulonleges bugyimrol, amit kb 8-9 eve vettem, amikor Londonban laktam. gondolom mindenkit kurvara erdekel a bugyim. ugyhogy akkor elmeselem. szoval setalgattunk a Sohoban es talaltunk egy random fehernemu boltot, nagyon izlesesen nezett ki kivulrol, ezert hat mit volt mit tenni, bementunk. persze talaltam egy gyonyoru alsot, amit meg kellett venni, de mivel nagyon draga volt, azt mondtam, hogy egy nagyon-nagyon kulonleges alkalomra fogom felvenni. ezt a kulonleges alkalmat vegul egy evforduloban hataroztam meg.

na es kepzeljetek, ez a bugyi nem volt rajtam meg soha eletemben, de ma este felveszem. :)

2017. június 9., péntek

a depresszióról


tegnap volt nalunk az irodaban egy ferfi, foglalkozás-egeszsegugyi es tuzvedelmi oktatast tartott, faszom se kivanta, volt egy csomo dolgom. mindegy, szoval itt volt es beszelt mindenfeleket, hogy a sok orat kepernyo elott tolto dolgozok mifele mentalis leterheltsegnek vannak kiteve, satobbi, es egyszer csak elkezdett beszelni a depressziorol. erre mar felebredtem, aztan nagyon csunyan felbasztam magam azon, amit mondott. 

kifejtette, hogy olyan nincs, hogy depresszio, es a pszichiater, terapia meg a gyogyszerek csak azert vannak, hogy lehuzzak az emberekrol a penzt, de semmit sem ernek, mert minden fejben dol el. egyszeruen el kell hatarozni magunkat es egybol nem leszunk depressziosak. 

geci.

abba nem is mennek bele, hogy mennyire karos gondolatok ezek, hiszen a depresszio nemcsak atmeneti szomorusag. a depressziobol nem lehet csak ugy kimaszni pozitiv gondolatokkal. a depresszioban NINCSENEK POZITIV GONDOLATOK. 

oszinten elszomorodtam attol, amiket mondott es azt sem ertettem, hogy milyen jogon kozol egy ennyire szemelyes velemenyt egy foglalkozás-egeszsegugyi es tuzvedelmi oktatason. 

aztan persze rajottem, hogy nem is ettol vagyok szomoru, hanem attol, hogy az o maganvelemenye mennyire tukrozi a magyar tarsadalom tulnyomo reszenek a velemenyet. hogy mennyire nem erti itthon senki azt, hogy mi az a depresszio.


a depresszio egy betegseg. pont annyira betegseg, mint az agyhartyagyulladas, vagy a rak. azert hozok ilyen eros, sok esetben halalos peldakat, mert a depresszioba is bele lehet halni. es aki ezt elintezi annyival, hogy ne legyel szomoru, szedd ossze magad, pozitiv gondolatok, az egy jo nagy fasz.

a depresszio egy stigma es pont az ilyen velemenyek miatt az. aki depresszios, az csak szomoru es szedje mar ossze magat, masoknak sokkal rosszabb. aki depresszios, az csak gyenge es csak elhagyta magat. 


volt egy csavom, "jartunk" vagy ket hetig. szakitaskor mindent felhozott ellenem, amit ez alatt a rovid ido alatt csinalt velem (ereztetek mar valaha, hogy a masik ember valami teljesen masik valosagban van? hogy szakitaskor a szememre hanyja, hogy en tul ragaszkodo voltam es szamara terhes, holott en voltam az, aki tobbszor is kertem, hogy lassitsunk, mert oruletes tempot diktal. agyfasz, komolyan, na de terjunk vissza a targyra), tobbek kozott azt is a fejemhez vagta, hogy a depressziom is csak egy hulyeseg, es a gyogyszerekkel en ugyan semmire se fogok menni. a depressziom csak egy hulyeseg, erted. hogy valakit megtisztelsz azzal, hogy a szamodra egyik legnehezebb dolgot megosztod vele, es akkor szakitaskor a fejedhez vagja. jo, mondjuk a csavot ugy hivjak, mint a kis hableanyt, amugy se lett volna jovonk..

de erted. az ilyenek miatt annyira nehez. az ilyenek miatt annyira kurva nehez felismerni, bevallani, elfogadni, segitseget kerni. sokszor csak keson sikerul, neha mar tul keson.


emlekszem mennyire nehez volt. hiaba neztem vegig, ahogy az egyik legfontosabb embert az eletemben elkapja az orveny. hiaba lattam a szememmel, mi tortenik, es hiaba lattam azt is, hogy van segitseg, van megoldas, amikor rolam volt szo, nem tudtam kerni. nagyon sokaig. eltelt nagyon sok ugyanolyan nap, mire meg tudtam irni azt az elso emailt a pszichologusnak. azonnal tovabbkuldott egy pszichiaterhez. be kellett vallanom magamnak, hogy beteg vagyok, mielott be tudtam vallani masnak. pokolian nehez lepes volt, es igy visszatekintve nagyon sajnalom, hogy nem tudtam megtenni elobb. de nagyon feltem attol a bizonyos stigmatol.

nagyon nehez depresszioval elni. eleve felnek toled az emberek, azt hiszik, hogy barmelyik pillanatban osszeomolhatsz. ovatoskodnak. nem tudnak mit kezdeni veled. mondjak, hogy ne legyel szomoru. hogy gondolj arra, mennyi minden jo van az eletedben. szegenyek csak segiteni probalnak, de nem tudjak, hogy egy depresszios embernek hogyan kell segiteni. hiszen en nem voltam szomoru. en ures voltam. szaz tonnas. zsibbadt. kilatastalan. tudtam, hogy mit kellene tennem, de nem birtam megtenni. tudtam, hogy fel kellene kelnem az agybol, de a testem nem hajtotta vegre a feladatot. minden szabad percem az agyamban toltottem, lehuzott redonnyel, pedig tudtam, hogy nem kene, de keptelen voltam barmit is csinalni. minden egyes nap, amikor hazaertem, azonnal masztam be az agyba. 

sirtam, amikor a barataim barmit csinaltak nelkulem. sirtam, mert arra gondoltam, hogy en sem akarnek magammal semmit se csinalni. sirtam reggel, delben, este. nem voltak olyan gondolataim, hogy egyszer jobb lesz az elet. es ami a legpokolibb volt, hogy lattam mekkora fajdalmat okozok a szeretteimnek. hogy aggodnak ertem, hogy szeretnenek segiteni, de tehetetlenek. tudtam, hogy mennyire faj ez, mert en is atmentem rajta korabban. es attol is csak szarabb volt. 


en nem tudtam volna ebbol a helyzetbol egyedul kimaszni. nem volt annyi idom, hogy pusztan pozitiv gondolatokkal megprobaljam helyreallitani magam. meg kellett mentenem az eletemet, es ehhez a gyogyszerek tuntek a leggyorsabb megoldasnak. es a folyamat valamelyik pontjan valahogy at is ertekeltem magamban mindent. elfogadtam, hogy a depresszio egy betegseg, amit kezelni kell, es semmivel sem cikibb mentalis betegnek lenni, mint barmilyen masiknak. es egyszercsak mar nem csinaltam belole ugyet. mindenkit erre batoritok.

sziasztok, eszter vagyok es depresszios.

szia eszter.

 

2017. április 28., péntek

faszkert

tegnap az Otkert nevu szorakozohelyen tánc topogtam, amikor egyszercsak egy ismeretlen alak hatulrol megragadta a fejem, kicsavarta es megprobalt megölni lesmarolni. MI AZ AKTUALIS BASZAS??

ha ez meg nem lett volna eleg, kulonbozo ferfiak uldoztek egesz este, megprobaltak odadorgolni a himtagjukat hozzam hatulrol, meg valojaban az osszes letezo iranybol, az en kifinomult szkilljeim erre pedig raorditas es/vagy elszaladas. nem ertem, hogy miert engem szemeltek ki erre annyi lany kozul, bazmeg, amikor csavozni akartam, akkor legalabb harom meterre az osszes ferfi elkerult mindig, mint valami leprast.

gyulolom bazmeg, az osszes szorakozohelyet, a szivemmel.

vegig arra gondoltam, hogy barcsak otthon lehetnek a fiummal, aki nyugodtan dorgolhetne barmilyet barmimhez, nem zavarna, mert ot mar egyszer felhatalmaztam erre es ez visszavonasig ervenyes. de vadidegen ferfiak bazmeg. nem.

ja persze nem onszantambol mentem oda, hanem ilyen ceges baszakodas vegett, es vacsora utan meg kellett tancoltatnunk a spanyolt meg a japant. miutan szo szerint berangattak a helyre, orakig vartam a megfelelo Houdini pillanatomra, ami nem jott el, ugyhogy egyszercsak mar volt annyi ido, hogy legit hazamehessek, fel percen belul pedig mar a taxiban ultem hazafele.