1Y

úristen, leírhatatlanul sok dolog történt egy év alatt, amire persze nem emlékszem, mert nem vezettem blogot. 

ott tartottatok, hogy vettünk egy kecót közösen, ami egy baromi fárasztó process volt, de végül nagyon örültünk neki mindketten. egy picit laktunk is benne együtt, így félhivatalosan, mert bár oda jártam haza, a cuccaim továbbra is a tesómmal közösen bérelt lakásban voltak (hely szűke miatt). na hát most a tesómék laknak benne, immár kis cuki családként (közben nagynéni lettem, ami valami elmondhatatlan érzés), mi pedig hivatalosan is összeköltöztünk egy jóval nagyobb lakásban, ahol mindkettőnk szarjai kényelmesen elférnek és elünk együtt cukin, rengeteget kreténkedve meg röhögve, teljes harmóniában. az ősolvasók valószínűleg tudják, hogy ez nekem mennyire nagy szó és milyen hosszú út vezetett idáig. a mai napig van olyan pillanatom, amikor magam sem hiszem el, hogy ez még mindig tart, sőt, egyre csak komolyodik és tényleg már a gyerekvállalásról zajlanak tárgyalások. nagyon sokszor eszembe jut mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen társat dobott az élet. 

meg ott is tartottatok, hogy szívvel-lélekkel gyűlölöm a munkám és a cégem, és már sírva jártam be dolgozni. lassan letelik a próbaidőm az új helyen, szóval ez is megoldódott. geci szar volt munkát keresni, és nem álommelóra mondtam igent, de márföldekkel jobb itt. onnan már nagyon kellett menekülni. van némi kognitív disszonanciám ugyan, de ezzel most egyelőre nincs kedvem/energiám foglalkozni, meg közben hátha majd megoldódik magától, haha. 

mindeközben lefoglaltuk az első közös (igazi álom)nyaralást áprilisra, szóval van mit várni. ebbe persze anyagilag megint belerokkantam, mint anno amerikába (jó, annyira talán nem), de ez is most ki a faszt érdekel, megyünk nyaralni!