mostanában egy kicsit rám szakadt a meló, ami mindig különösen fájdalmas olyan időszakok után, amikor kb nincs semmi. az én munkám ilyen ciklikus-hektikus, vannak brutál kemény hetek, meg vannak olyanok, amikor literally napi 1 óra munkám van (néha még annyi se).
ahogy közeleg az utolsó munkanapom (haaaalleluja), egyre nehezebb már komolyan venni azt az álszent faszkodást, amit munka címén művelünk legtöbben. hogy úúú, váó, such tender, very profit, budget meg KPI-ok meg deadline-ok. kit érdekel már ez, amikor én egy kis embert növesztek a hasamban. annyira jelentéktelennek tűnik a corporate világ minden kis nüansza, a magukat és a munkájukat túl komolyan vevő emberek, a törtetés meg a helyezkedés, egymás szopatása pusztán azért, hogy fontoskodhassunk, meg a call-okban arcoskodás, meg a fiktív számok hajhászása. nagyon nehezemre esik már ebben részt venni, egyébként a várandósságtól függetlenül is, egy ideje már érzem, hogy számomra ez a világ egy kissé már gyomorforgató és nem itt lenne a helyem. feltett szándékom, hogy amíg nem dolgozom, egy kicsit közelebb jussak legalább elképzelés szintjén, hogy mit szeretnék dolgozni.
én amúgy most már csak azzal szeretnék foglalkozni, hogy milyen kiságyat szeretnék a babaszobába, meg milyen színű babakocsit. elfáradtam. meló nélkül is rengeteg dolgom van. a vége felé járunk egy lakásvásárlásnak hitellel, amit megint szinte egyedül kellett végigtolnom magyarul beszélő partner híján, és a költözés, mérőórák átíratása meg egyéb kis ügyintézések még hátravannak. folynak a terhesvizsgálatok, babához kapcsolódó ügyintézések, új lakásba mi kell-honnan kell-milyen kell. én meg csak trash reality-t szeretnék nézni, meg babaruhákat nézegetni légyszi.
persze ennek mind-mind meglesz egyszercsak a gyümölcse, nyilván megéri a sok befektetett energia. majd amikor a saját lakásunkban leszünk a kisbabánkkal, akkor majd biztos tudok más miatt nyavalyogni. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése