eating for two?

hát ez a baba nem nagyon enged enni. egyáltalán nincs étvágyam. alig bírok néhány falatot letuszkolni a torkomon. fogyok, mint az állat, ami nyilván megint csak parázásra ad okot, hogy biztos nem táplálom megfelelően szegényt és majd ettől baja lesz. dehát nem kér enni, most mit csináljak? én mondjuk kérnék, de mindegy..

azt nem meséltem, hogy márciusban beleálltam egy nagyon komoly diétába. de kezdjük inkább az elején. 

pár héttel ezelőttig azt hittem meddő vagyok. tavaly nyáron nekiláttunk gyereket gyártani, de nem éreztem magam valami rózsásan. iszonyatos hőhullámaim voltak naponta többször, állandóan el akartam aludni, csomókban hullott a hajam és nem akartam szexelni egyáltalán. az meg ugye eléggé szükséges lett volna a projekthez. gyanakodtam én már pajzsmirigy problémákra korábban is, voltam egy jó nevű endokrinológusnál is meg különböző vizsgálatokon. magas lett az anti-TPO-m, de a doki szerint nem volt vele teendőm, nézessem a TSH-mat félévente. így is tettem, de mindig a normál értéken belül volt. 

októberben visszamentem hozzá ugyanazokkal a panaszaimmal és mondtam, hogy családtervezés, vizsgáljon ki, és kb megismétlődött az egész. ugyanaz az értékem magas, a TSH-m a normál tartományon belül (bár a felső határon), teendőm nincs, nézessem félévente. 

fogtam az eredményeimet és elmentem velük a nőgyógyászomhoz, ahonnan kb sokkos állapotban jöttem ki. az ítélet: hashimoto, pm alulműködés, súlyos progeszteronhiány, tehát ösztrogéndominancia, plusz nincs peteérésem. kaptam egy zsák gyógyszert. hát hogy mondjam, eléggé megzuhantam. 

telt-múlt az idő, szedtem marékszámra a gyógyszereket, minden hónapban megjött. majd mikor eljött volna az ideje, hogy megbeszéljük a nőgyógyászommal, hogy mi a következő lépés, megjött a korona. 

ekkortájt határoztam el, miután kiolvastam az internetet meddőség témakörben, hogy beszélek egy dietetikussal. mert ha már a világ összes gyógyszerét meg vitaminját beszedem, miért pont arra nem figyelek oda, mit eszem. és hát kb azonnal leszedett a gluténról meg a tejtermékekről. ez egy elég sötét időszak volt. :D

de viszonylag jól tartottam a diétát, el is kezdtek szépen lemenni a kilók, egyszercsak már az orvosomhoz is visszamehettem. megbeszéltük, hogy a következő ciklusban csinálunk egy új hormonprofilt, megvizsgáljuk a petevezetékeimet meg a fiúmat, és ezek függvényében megyünk tovább az asszisztált reprodukciós központba inszeminációra vagy lombikra. mivel éppen látott egy szép kövér petesejtet, receptre felírta az együttléteket a következő hat napra. 

furcsa mód én ettől teljesen feldobódtam. végre volt egy terv, végre láttam az alagút végét, végre volt kézzelfogható előrelépés az ügyben és ettől nagyon megnyugodtam. elengedtem magam. aztán vártam, hogy megjöjjön és elkezdhessük a vizsgálatokat, de soha többé nem jött meg. 

na de szóval ott tartottam, hogy nem bírok enni. március óta 8.2 kg mínusznál járok és ennek kb a fele az utolsó egy hónapban történt. az elmúlt pár napban már hányingerem is van, úgy tűnik nem úszom meg a dolgot. 

apukámmal egymást cheer-eltük a fogyásban az elmúlt hónapokban, néha mondogatja is otthon a tesómnak, hogy rólam csak úgy olvadnak le a kilók, mennyire jó. ó, ha tudná, hogy miért és hogy már nem sokáig.. :)