2017. július 7., péntek

ezredik poszt a melokarol

mar megint teljesen ki vagyok egve a munkamban. egesz egyszeruen annyira balfaszul intezodnek ebben a cegben a dolgok, hogy az elkepeszto. aah, meg leirni is tul faraszto lenne.

a lenyeg, hogy ugye en egy kicsivel tobb, mint egy eve jarok a fiummal es szoktunk neha a munkankrol is beszelgetni. nagyon szeretem vele megbeszelni a dolgaimat, mert valahogy annyira jo meglatasai vannak - sokszor ravilagit olyan dolgokra, amikre addig nem gondoltam, vagy megerosit abban, hogy ahogy latom a dolgokat, az nem az ordogtol valo. na es o az elejen meg sokszor mondogatta azt, hogy adjak ennek idot, probaljam meg igy, nezzem meg ugy, de az elmult hetekben azt vettem eszre, hogy ezeket mar nem mondja. mostmar azt mondja, hogy kezdjek el nyitott szemmel jarni, kezdjek el keresgelni, ne toroljem a linkedines emaileket olvasatlanul. szoval egy ev alatt mar a fium is lemondott a munkamrol. 

kicsit olyan ez a ceg, mint valami bantalmazo kapcsolat - amikor mar tenyleg annyira elegem van, hogy le akarok lepni, akkor valamivel visszaedesget. valamit elorant, amivel maradasra bir, de persze vegul sosem ugy alakul, ahogy kellene es csak boldogtalan vagyok. aztan amikor megint lelepnek, akkor megint dob egy gumicsontot, amirol azt hiszem, hogy az isten laba. 

ha nem felnek annyira az ismeretlentol, meg nem lennek ennyire socially awkward, talan konnyebb lenne lepni. szorongok attol, hogy egy teljesen uj helyre kell menni, ismeretlen emberek koze, kb a nullarol kezdeni mindent, mikozben itt mar vagyok "valaki", meg ha igazabol kamu is az egesz (mert hat az, ami most vagyok, az egy vicc), megiscsak felmasztam itt mar valameddig.

amugy fogalmam sincs, hogy nekem mit kellene csinalnom, de lehet, hogy nem azt, amit most csinalok..


(ez pedig az ezredik poszt volt amugy, ha valaki szamolta volna. :D)

Nincsenek megjegyzések: