2015. december 5., szombat

az élet rendje

elég hamar választ kaptam a kérdéseimre. hétfőn reggel. miután felhívtam.

"Minden szempontból olyan nő, aki nekem kell, igen."

nem gyászolt sokat. pár hét sem kellett és megtalálta a nőt, akire mindig is vágyott. engem a múlttal együtt szépen félrerakott, aztán megtalálta a csodát, akivel most boldogan él hatalmas szerelemben. 

persze minderről mit se sejtenék, ha kibírtam volna, hogy ne nézzem meg a verseit a blogján. 

elmondhatatlanul fáj az egész.

6 megjegyzés:

Lenszirom írta...

<3333

Tudom, hogy ez kurva szar. De azt is látnod kell, hogy veled mekkora szerelembe esett nagyon hamar, aztán rájött, hogy nem ez kell neki nagyon hamar. Utána alig gyászolt, és nagyon hamar megtalálta Az Igazit.

Az emberek nem találnak havonta-kéthavonta nagy szerelmeket, Igazikat meg pláne nem. Vagy az van, hogy ez a fiú nagy mázlista, hogy ekkora érzelmeket képes átélni, ilyen könnyen tudja őket elfelejteni, majd kb. másnap belebotlani a Nagy Ő-be, vagy az, hogy felszínes, és állandóan megtalálja az Igazit. 3 hétre.

Kicsit olyan, mintha ő csak mívelte volna azokat a nagy érzéseket, amiket te valóban átéltél vele, különben nem tudna ezen ilyen rövid idő alatt túllépni. Vagy mindenkivel képes átélni ezt. Nem tudom, nem ismerem, nyilván az is lehet, hogy full normális és lelkileg egészséges és egy szakítás után pont jött a Nagy Ő, és nem tehet róla, fingom nincs, csak azt látom, hogy valószínűleg te sokkal többet éreztél iránta, mint ő irántad, és furcsa, hogy ez a kapcsolatotok közben nem jött elő, mert ő is úgy viselkedett, mintha ugyanazt érezte volna, mint te, és ezt így valahogy nem értem, úgyhogy azért magyarázom azzal, hogy lehet, ő valójában nem érzett nagy szerelmet, csak jól érezte magát veled, és azt gondolta annak.

De persze az is lehet, hogy csak annyi van, hogy a csajnak 5x akkora a segge.

Mindenesetre tudom, hogy még ha az is van, hogy ő egy felszínes pöcs, akkor sem fáj kevésbé, úgyhogy <333

Kicsi523 írta...

Elottem szolo szavaival ertek egyet... 3 het alatt nem talalunk nagy o-t, illetve talahatunk termeszetesen, de az ilyenkor kimondott "minden szempontbol" nem mas mint bullshit. Majd kerdezd meg 3 ev mulva, kicsit realisabb lesz a kep. Bar azt gondolom o addigra tul lesz mar jo par nagy o-n

TOFI írta...

Olyan jókat írtak az előttem szólók. Nevetséges, hogy száll virágról virágra és naivan azt hiszi, hogy ő mindig hú, de szerelmes. Valószínűleg azt sem tudja mit akar. Viszont ha ennyire képes veled kegyetlen lenni, hogy ezt még így szépen ecseteli is, akkor egy EQ-0 a fiú. Még ha te faggatod is, mert szeretnéd tudni, hogy most mi van, az értelmesebbje felfogja, hogy ez neked fáj és nem mond ilyet, hogy megtalálta a minden szempontból tökéleteset. Mindegyikőnk látott már rohadt nagy pofáraeséseket, szóval ezt kívánom neki is, de csak merő női szolidaritásból.
Amúgy én minden csalódás után azt kérdezem magamtól, hogy mi értelme annak, hogy én sajnálom azt, hogy ő nincs velem, amikor őt már én nem érdeklem. Ez az ember NEM AKAR engem. Akkor mit sajnáljak? Tudom, hogy ezek kurva szar érzések, de hátrébb kell lépni pár métert és úgy ránézni az eseményekre és lesz sok higgadt és józan pillanatod, amikor benned is felül fog kerekedni a büszkeség és a tartás és el fogod hinni, hogy ő aztán mocskos mód nem érdemli meg, hogy te szenvedj miatta. Mert miért sirassak egy olyan embert, akinek nem számítok. Sokszor mondogasd ezeket a kegyetlennek tűnő mondatokat, mert kijózanítanak.
Sok erőt kívánok, de olyan fasza csaj vagy, hogy nem kell miattad aggódni. :)

Veronika írta...

Én is az előttem szólókkal értek egyet. Nekem már az is fura valahol, amikor valaki randizgat és 1-2 találka után leírja, hogy na ez a pasi/csaj annyira neki való és jó és tökéletes, majd mégsem, vége lesz és pár nap múlva ugyanezek a körök egy teljesen más pasival/csajjal. Nekem már ez is felfoghatatlan, vagy csak körülöttem nincs elég pasas, akikért felváltva lehetne lelkesedni, nem tudom.
De hogy nagy ők nem jönnek-mennek havonta, kéthavonta, az teljesen biztos. Esetleg neki teljesen más a fogalma a nagy őt illetően. De ami havonta váltakozik, az még csak szerelem sem lehet, szerintem. A szerelemet nem lehet megélni, meggyászolni, túllépni rajta és kiépíteni, felépíteni egy másikat ilyen rövid idő alatt.

Tudom, hogy milyen ez. Én is a szakítás után jöttem rá, hogy sosem voltunk egyenlőek. Én 10 hónap után is gyászolom, ő két héttel a szakítás után összeköltözött az újjal. Nincs ennél fájdalmasabb, a mai napig az fáj a legjobban, amit ő nem ért, hogy együtt éltünk és aztán úgy le tudott lépni, kilépni, hogy azt is az újságban olvasta volna csak, ha - bocsánat a kifejezésért - felfordulok. Nincs semmi más, amitől az ember ennyire értéktelennek tudná érezni magát, mint az, ha így eldobják, úgy túllépnek rajta, mint ha sose nem is létezett volna. Miközben nekem meg a mindent jelentette, ő is, a kapcsolatunk is.

Segíteni nem tudok sajnos, magamnak se, nem hogy másnak. De jobb lesz idővel, hidd el. Ő pedig lehet egy hónap múlva már másról fogja azt gondolni, hogy megtalálta az igazit, ez legyen az baja. A te értékedből az ő hozzáállása semmit sem von le, csak és kizárólag magáról állít ki bizonyítványt és nem rólad, sosem rólad.

pillanat írta...

Mindent elmondtak az előttem szólok. Sajnos vannak ilyen típusú emberek, akik annyira kapcsolatfüggőek, annyira kergetnek valami ábrándot, hogy pár hetente óriási szerelembe esnek, aztán néhány hét múlva tovább is állnak. Nekem is volt dolgom hasonlóval, szar ügy, de fel fogod tudni dolgozni, és tanulsz belőle. Sajnálni inkább őket kell, hidd el, max. pár hónap, és te is így látod majd.

ac. írta...

én is mindig megtaláltam a nagy szerelmet, minden nap másik fiú volt a tökéletes, és mindig beszámoltam róla anyunak hazafelé menet. ja igen, ovis voltam, nyilván. aztán később már annyira nem volt ez jellemző. biztos, hogy őt tényleg annyira neked csinálták a szülei? mert valami hiba csúszhatott a dologba, nem neked valónak tűnik innen nézve :(