miért nem múlsz?

hiányzik-e a sziám a reggeleidből?

hiányzik-e az érintésem, a nyakadat kiscicaként cirógató ujjaim?

betölti-e a nevetésem a szombat délutánjaidat?

ott vagyok-e a fürdőszobapolcodon, a fogasodon, a fogkefetartódban?

látsz-e a tükörben, miközben a fogadat mosod? beállsz-e abba a pózba, amit úgy szeretek?

ott szuszogok-e éjjelente a meleg paplanod alatt, amit csak azért vettél, hogy ne fázzak télen?

felébredsz-e arra éjjel, hogy ott vagyok melletted, hozzám bújsz-e csendben?

ott van-e az illatom a párnádon, habár már számtalanszor áthúztad?

ott vagyok-e az inged gombjaiban, a szupermenes alsódban, a kék köntösödben?

ott fekszem-e a kanapédon a takaród alatt, miközben te játszol?

odaképzeled-e a karikát a 18-as köré valahányszor a kezed a kilincsen?

ott állok-e minden utcasarkon, érezted-e, hogy olyan, mintha a város minden apró szegletében jártunk volna együtt, eszedbe jutok-e, bárhová lépsz?

látod-e a szemed sarkából a nevető arcomat, valahányszor elsétálsz az átrium előtt?

sétálok-e veled a millenárison, kihúzod-e magad büszkén mellettem, ott vagyok-e a próbafülkéd előtt, keresel-e a tömegben valahányszor az anker mellett visz el utad, kutatsz-e az arcom után a vírus-esteken?

melletted vagyok-e, amikor mérnöki pontossággal teregetsz, fested-e a falad okkersárgára velem, szövögetünk-e terveket?

az arcod alatt van-e a vállam amikor sírsz?

gondolsz-e arra, amikor eszedbe jut bármilyen program, hogy milyen jó lenne velem?

mert én igen.

emlékszel-e még a hangomra? mert én nem emlékszem a tiédre.

boldog vagy-e? mert én nem.

a szívem egyik fele ottmaradt az éjjeliszekrényeden.