hello 40

azért kemény már ez az utolsó pár hét. fizikailag talán még így is jobban bírom, mint lelkileg, pedig aztán vannak ám itt árnyoldalak is, amikről eléggé keveset beszélnek..

például:

• aranyér. a legtöbb várandóst gondolom nem lepi meg különösebben, én is számítottam rá, pláne hogy amúgy is elég problémás nekem a hátsó fertály, de azért eléggé várom már, hogy elmúljon. persze csak miután a szülés után még sokkal rosszabb lesz. :D
• HG. jó makacs. különösen izgalmas így, hogy minimális eszközökkel tudom csak felvenni ellene a harcot. 
• hízás. jó ez azért nyilván természetes velejárója a dolgoknak, de tud ez is tökre random lenni. 7 hónapig gazella testű terhes voltam, csak a gyerek és az alkatrészek voltak rajtam extrán, de az utolsó két hónapban egy kicsit elszállt a súlyom, kikerekedtem. igaz, nem is figyelek oda annyira, de azért remélem nagy része víz. :D 
• vizesedés. ezt utálom azt hiszem a legjobban, pedig nem is annyira vészes. picit feldagad néha a kezem meg a lábfejem, de rettenetesen kényelmetlen tud lenni. 
• karzsibbadás. hetek óta arra ébredek reggel, hogy elzsibbadtak a kezeim, karjaim, sehogysejó.
• pisilés. óránként. legalább. éjszaka is. bárhova is megyek, már csak úgy merek útnak indulni, hogy ha konkrét pisilési lehetőségek vannak beletervezve az útvonalba. iszonyat kihívás most a karanténok miatt, mert sehol az ég világon nem lehet pisilni a városban. se a mekiben, se egy kávézóban, SEHOL. a belvárosban kizárólag a plázákban lehet pisilni, nekem meg van, hogy 20 perc alatt kell annyira, hogy kb csak perceim vannak. inni meg ugye kell jó sokat, és iszom is, de néha még a folyadékfogyasztást is gondosan bele kell ütemezni a napba, ha menni kell valahova, különben végem.
• inkontinencia. hát ezt is tudnám már feledni. egy jólesőt pukizni se merek már, mert történnek balesetek..
• álmatlanság. gondolom a wc-re járkálás se segít, de van, hogy hajnali 3-4-5 körül úgy dönt a testem, hogy ő ugyan nem alszik vissza többé. napközben pedig egyáltalán nem bírok aludni. kényelmes pózt se találok már. "szerencsére" ez is előbb rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne. :D
• ízületeim. fájnak rohadtul. reggelente lábra állni is nehéz, mert a lábfejem is fáj. 
• felállás, járás. ilyen alap dolgok. néha már a kanapéról felkelni is egy kihívás. kúszva, gurulva, kapaszkodva. aztán a hasamat tartva, kisterpeszben kikacsázok a fürdőbe, mert már annyira kell pisilnem.. :D a bab már eléggé nyomja a medencémet, ami egyéb random fájdalmakkal is jár, ezek meglepetésszerűen szoktak jönni. 
• striák. kb két héttel ezelőttig úgy tűnt, hogy megúszom, de aztán bumm. 
• libidó. minusz ötezer. 

nem is sorolom tovább. elméletben az ember tudja, hogy nagyjából mivel jár egy terhesség, tehát nem arról van szó, hogy ezek számomra ilyen teljesen váratlan és sokkoló dolgok. de azért attól még ténylegesen átélni ezeket és ennyi változáson átmenni nem könnyű se fizikailag, se lelkileg. nehéz elveszíteni kicsit a kontrollt, hogy nem teljesen te rendelkezel a saját tested felett. hogy teljesen átalakul kívül-belül, van rajtad egy óriási pocak (eleve teljesen abszurd) benne egy kis élettel, és most ő a főnök. a mai napig van olyan, hogy belenézek a tükörbe és nem értem mi történik. pedig erre vágytam, mióta az eszemet tudom, és mégis. mégis van sokszor olyan, hogy nem tudom összeegyeztetni magamat a terhes magammal. egyszerűen néha teljesen felfoghatatlan, ami történik. hogy anya leszek. hogy anya vagyok. nagyon érdekes érzések egyébként. 

lelkileg meg az van, hogy már nagyon izgatott vagyok. szinte türelmetlen. nagyon kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz vajúdni, szülni, a fájdalomra, milyen lesz majd a karomban tartani őt. milyen érzés lesz a fiúmra nézni, mit fogok látni az arcán, milyen lesz majd hármasban. izgulok, hogy minden rendben menjen, minden sikerüljön, mindenki egészséges legyen. egyszerűen csak nagyon nehéz már várni.