are you ready?

szerencsés vagyok, hogy fotós az apukám és nem kellett egy kisebb vagyont kifizetnem, hogy legyen például egy ilyen gyönyörű emlékem erről a csodás időszakról. 

imádok terhes lenni, nagyon remélem, hogy nem most vagyok utoljára. imádom, hogy van rajtam egy hatalmas pocak, hogy mozog benne a kis bab. imádom, hogy van véleménye és csomószor jelzi, hogy ő is jelen van. imádom, hogy reklamál, ha valami van a hasamon, simán odarúg, hogy na taka, rám aztán ne pakoljatok semmit. imádom, hogy a babamozin is mindenkit telibeszart és egyetlen értékelhető kép sem készült. :D még akkor is imádom az egészet, hogy amúgy néha már teljesen gyötrelmes a lét - mindenem fáj, a hátam, derekam leszakad, a lábfejem izületei beintettek, úgy járok néha, mint denny de vito pingvinemberként, irtó komikus. az alvásnak már hetekkel ezelőtt búcsút intettem, az életem már csak pisilésből áll. de így is jó.  

tegnap voltam az első CTG-n, beérkeztünk az utolsó kanyarba. hát hogyismondjam, kezdem felfogni ennek a dolognak a súlyát. hogy mekkora felelősséggel leszek ennek a kis babónak az életéért. hogy nekem kell őt életben, tisztán, erősen, egészségesen tartanom. tudnom kell majd, mikor mi a baja és segíteni rajta, amennyire tudok. nekem kell majd vigasztalnom, ha megüti magát, nekem kell tudnom majd, mit kell tenni a bajban, nekem kell érte kiállnom és a jogait képviselnem. meg persze az apukájának. ez most jelenleg rettentő ijesztő, de tudom, hogy adni fogja magát és ösztönösen tudni fogjuk. 

a héten kicsit össze is kaptam magam, mert kezd sürgetni a tudat, hogy tulajdonképpen bármikor úgy dönthet a kis bab, hogy ki akar jönni és eléggé le vagyunk maradva itt a dolgokkal. azt hiszem, hogy már minden be van szerezve, de például a szobájában még a festékes vödrök állnak bútorok helyett és a kórházi táskámról is csak egy lista van, bepakolva nincs semmi. tegnap a kis fenyő ruhásszekrényét kenegettem méhviasszal (ezt például a svájci ikeából szereztük, mert itthon nem kapható az az elem és méret, ami nekem kellett. mondjuk erős a gyanúm, hogy ha amúgy kapható lenne se lenne kapható), meg kimostam, kiteregettem a csepp kis ruháit, hát azon is majdnem besírtam. áll a hintája is, már csak egy rugó kell hozzá. szerencsére sok cuccot kaptam innen-onnan, tesómtól, barátaimtól, kollégáktól ajándékba, vagy baráti áron. hintaállványt, szuper hordozókendőt, pólyát, rengeteg ruhácskát meg takarókat, de még megmaradt pocak krémet is. sok mindent kaptunk a családtól is szülinapomra, karácsonyra. ezekért irtó hálás vagyok, mert mindent összeadva azért elég csúnya összeg jött ki a végére.. függönyöket, függönytartót szeretnék még a szobájába, meg némi dekorációt. de persze ezek nem sürgős és nem életbevágó dolgok, az első hetekben úgyis ott fogunk bandázni együtt a hálószobában a babaöböllel. csak ránk lesz szüksége ennek a kis csöppségnek, meg egy jó nagy adag pelenkára, semmi másra. de azért a fészekrakó ösztönömmel kellett kezdeni valamit. 

hát szóval nem állok készen, de készen állok.