Oldalak

2015. február 17., kedd

X

nem, én már nem is vagyok fáradt. nem is tudom hogy hívják ezt az állapotot, de ez már nem a fáradtság. ez már valami olyan, amit ki se lehet pihenni soha többé. lehet, hogy már meghaltam, csak nem vettem észre?
egy átlagos napon dolgozom annyit, amennyi után más emberek rángatják maguk után a beleiket hazafelé. és persze a legtöbb napom nem átlagos. a legtöbb napomon már reggel annyira fáradt vagyok, hogy alig vagyok észnél és este, amikor hazaesek, kb belerogyok az ágyba és nem mozdulok többé. mások munka után még csinálnak dolgokat, mennek vásárolni, intéznek ügyeket, élnek. but how? én meg tízből kilenc napon feszített tempóban kidolgozom a belemet. why? nem az van, hogy néha kicsit több a meló és akkor véletlenül bennmaradok 5 óra helyett 6-ig. a legtöbb napon körülbelül háromszor emelem fel a seggem a székről, hogy ebédeljek és mondjuk pisiljek kétszer, a maradék időben mint a barom koncentrálok, számolok, ellenőrzök, egyeztetek, gondolkozom, észben tartok, emlékezek, nyomozok, értelmezek. néha abbahagyom ezt, hazamegyek, összeesek. eszem, fekszem, alszom. másnap kezdem elölről. ezért néha az történik, hogy már tényleg annyira fáradt vagyok, hogy egyszerűen feladom és képtelen vagyok dolgozni, csak alibizek egy álló napon keresztül, úgy csinálok, mint aki dolgozik és csak bambulok magam elé. aztán persze csak én szopok nagyobbat, amikor rájövök, hogy ezt a munkát továbbra is nekem kell elvégezni, csak most így már kevesebb időm van rá. de van ez néha, hogy egyszerűen csak leáll a rendszer és képtelen vagyok két számot összeadni, mert már annyira ki vagyok merülve. és ezek mellett vizsgaidőszakok mentek el, meg hétvégi oktatások, nem is emlékszem, hogy ezeket hogy csináltam végig. de tényleg. most meg be kéne fejezni a szakdogát, mikor én már írni alig bírok. oké, nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki sokat dolgozik, de én nem akarok ennyit. én nem bírok ennyit. és tudom, hogy nagyjából teljesen hiába. hónapok óta ez az élet, hát ennek meg mi a faszom értelme van, de most komolyan.

ugyanez röviden: gecisokat dogozom és elfáradtam örökre. 

6 megjegyzés:

Kornél írta...

"Azért élünk, hogy dolgozzunk" mondhatnánk, a szüleink így éltek. De ez jó így? - Költői kérdés volt.

agnus írta...

még egy "gecisokat dolgozom és elfáradtam örökre". idekommentelek támogatásképp.

Anais írta...

és még egy.
és nem látom a végét.
és csak aludni akarok mondjuk 15 órát.

leanyka22 írta...

Nalam is ez van. Vhogy ki kell szakadni belole. Meg nem jottem ra hogyan...

Mike írta...

baszki. ugyanez. Pont tegnap borultam ki némileg. Napok óta csak write-only-ban voltam, mert legalább a lelkemnek könnyebb, ha leírom, hogy baszkibaszki.

(és blogspot is megkérdezi megint, hogy robot vagyok-e, hát kezdem annak érezni magam :S)

julisom írta...

na, hát én csütörtökön adtam fel ugyanezt.
egyszerűen nem vitt be a lábam, nem mentem be,
megadtam magam, otthon fekve folyattam a könnyeimet egész nap, ismeretlen okokból,
nagy valószínűséggel végkimerülésből.
freaky, hogy ennyien vagyunk!!