ez a néhány hét van ebben az évben, amikor nagyon gáz lebetegedni, közeleg Lisszabon, új portugál srácom van, akit addig meg kell tanítanom mindenre. nyilván lebetegedtem.
lisszabonról meg annyit, hogy nagyon cuki elméletekkel álltatok elő azt illetően, hogy miért én megyek. hát akkor elmondom, hogy miért én megyek. mert senki más nem dolgozik a portugál piaccal, csak én. mindenki más madridba, meg barcelonába megy három hétre, ahova én nem megyek. úgyhogy nagyon shiny story. karácsony előtt a főnök (nem a nagy, csak egy sima) behívott egy tárgyalóba és közölte velem, hogy nekem kéne menni, ja és nem beszélnek kint angolul, úgyhogy ha lennék kedves.. persze nem így mondta, de a lényeg ez volt. azóta tanulok portugálul, amit persze a cég nem fizet, úgyhogy hetente csak egyszer, ami ugyebár kb semmire sem elég. ennek megfelelően nem is beszélek semennyire se. sejthetjük, hogy milyen jó lesz 10 nap múlva kiutazni. múlt héten kezdett a portugál srác, akit három hét alatt kellene megtanítanom mindenre, hogy aztán végül ketten valamit összeszerencsétlenkedjünk kint. és ennek a tetejébe lettem most még beteg is, úgyhogy egész nap a kommunikátoron, a képernyőmet megosztva, hörögve, köhögve próbáltam tanítani szerencsétlent. such karrier. very sikerek. wow.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése