hamarosan, amikor leülök, és MINDENT megcsinálok. mindenkinek írok, mindent megválaszolok, mindent elintézek, mindent elkezdek, mindent befejezek, mindent megtervezek, de mindent. mert ez így nem mehet tovább, hogy gyakorlatilag nem tudok élni. normálisan funkcionálni. hogy minden nap vagy ezer dolgot kéne, de minden napnak az a vége, hogy ezekből semmit, mert ahogy haza, úgy lefekszem és CSI. és mindig majd holnap. és mindig sose. és már meg sem írom. semmit. és képtelen vagyok. mindenre.
1 megjegyzés:
Valahogy igy.
Megjegyzés küldése