a melo egy hullamvasut. 5 percenkent akarok felmondani, aztan megis maradni. fogalmam sincs semmirol. 

mult heten meghalt egy kollegank. az elozo penteki ceges bulin leesett a lepcson es betorte a koponyajat. komaba esett. 3 agymutet utan kedd hajnalban elment. mindenki full kussban ult egesz heten, nagyon szarul voltunk. mindenkit teljesen megrazott a dolog. egy igazi szerencsetlen veletlen egy huszoneves fiu eletebe kerult. na en ezen a heten megfogalmaztam a felmondolevelemet. ugy ereztem, hogy annyira mulando vagyok, akarmikor tortenhet akarmi, es az en egyetlen nyomorult eletem kurvanagy reszet egy olyan munkahelyen kellene toltenem, ami.. hat, ami nem ilyen. aztan persze nem kuldtem el. tenyleg nem tudom mit tegyek. 

aztan egyszercsak tavasz lett es majdnem belefulladtam a brutalmeleg tollkabatomba. mondjuk ettol meg nem kellett volna hirtelen harom dzsekit is venni, de most legalabb van dzsekim. vasarnap megrendeltem ezt. szerelem elso latasra. hetfon pedig megvettem ezt, ami szinten. nem erted, egy dzseki, ami etakarja a derekamat!! (azt egyebkent magyarazza mar meg valaki, hogy miert olyan rovid az osszes mubor dzseki??) aztan veletlenul elsataltam a Hada mellett es kivulrol kiszurtam egy pink dzsekit. annyira lehetetlen szine volt, hogy mar messzirol vilagitott. aztan persze egy hibatlan Superdry dzseki volt, pont a meretemben. mit volt mit tenni.

ez meg igy all rajtam, szerintem tok oke:

holnap megyek fodraszhoz, hat nem mondom, hogy igy 30 folott annyira visszafognam magam az otleteimmel, de majd meglatjuk mi lesz belole. utana meg elmegyek es vegre kifuratom az orrom. joloka bazmeg.