2016. december 12., hétfő

ugy erzem, most mar be merem jelenteni eletem leghosszabb kapcsolatat. most, hogy mar fel eve tart. fel eve van nekem ez a cuki szormok, aki pont annyira kreten, mint en, aki azon ugykodik egesz allo nap, hogy megnevettessen, akit kedvel a csaladom es elfogadtak a barataim (mi tobb, jova is hagytak). aki miatt elkezdtem ugykodni a konyhaban, aki minden egyes ejszaka, amikor kimegyek pisilni, atmaszik az en oldalamra, hogy amikor visszajovok, nevessek es beturjam magam a karja ala, es aki inkabb megbeszeli velem, ha valami van, ahelyett, hogy azonnal elhagyna. ugy is mondhatnam, hogy minden jol alakul es kurvara remelem, hogy ez igy is marad, mert most nagyon-nagyon jo.