2015. december 27., vasárnap

azt leszámítva, hogy gecisokat gondolok a fiúra (meg a nőjére), hogy ő most milyen boldog én meg milyen nem, végül is nincs okom panaszra, mert amúgy nem érzek semmit. teljesen üres vagyok.

de amúgy érzek javulást, pl már nem akarok meghalni, sőt, élni akarok és dolgokat csinálni, csak mondjuk ott még nem tartok, hogy ezekhez fel is keljek. a komfortzónám még mindig az ágyam és még mindig nem tudom kezelni a kérdéseket, meg ha vannak körülöttem emberek huzamosabb ideig. általában csak kussolva akarok játszódni. de például már látom azt, hogy tökjó lenne, ha akarnék dolgokat csinálni.

2016 a gyömbi rocksztárosítás éve lesz.
 

2 megjegyzés:

Kriszti írta...

Dolgozni hogy tudsz így?

gyömbérke írta...

muszájból. igazából akkor egészen jó is, mert nincs lehetőségem másra gondolni, annyi a meló. meg ilyen antiszoc módon külön ülök a többiektől a főnivel, így el tudok vonulni valamennyire.