mennyivel jobban indul egy nap,

ha beszél hozzád valaki, aki szereted, ha beszél hozzád.

persze, hogy nincs blog

nincs miről rinyálni.

(de van, csak minek.)

kéne kb 30ezer forint, hogy mindent beszerezzek a szobámba, amit még szeretnék. ezek nem luxy dolgok, csak egy szőnyeg, vagy egy könyvespolc, ágyneműtartó. esetleg néhány képkeret a falra. ez körülbelül május-június környékén következhet be legkorábban. 

na ez az, ami tökjó lenne, ha nem lenne már. ez a megtakarítás nélküli, minden erőmmel tandíjat kuporgatós létforma. ha nem azzal telne minden nap, hogy fejben számolok. fogmosás közben, villamoson, zöldségesnél, elalvás előtt. ha nem okozna lelkiismeret-furdalást egy 2-3ezres tétel (bármi!) megvásárlása, amit csak úgy veszek, hogy örömet okozzak magamnak. enyhe önellentmondás.

ennek idén véget kell érnie. nincs más út. mivel ez az én évem lesz, csak jó dolgok fognak történni velem és minden sikerülni fog, amibe belekezdek, hallod univerzum? ennek így kell lennie, mert nem lehet másként.

ma vettem a praktikerben egy hosszabbítót, úgyhogy végre be tudtam tolni a nagy szekrényeimet, meg a polcot a falhoz. nemsokára elkészülök a tükörrel is, még néhány réteg lakk, aztán belerakom az üveget a keretbe és felrakom a falra. lassan íróasztalom is lesz, hússzú évek után végre asztalhoz tudok majd ülni tanulni. egyszerűen szuper az egész!

egyébként pedig holnap lesz az első munkanapom és iszonyatosan be vagyok szarva!

ma meg az volt, hogy

tíz perccel azután, hogy aláírtam, hívott a Telekom, hogy aktuális-e még.

megismertek-e engem?

two weeks notice.

a koltozes felszinre hozott regi dolgokat,

amiket teatralisan osszeteptunk.

szép csendben új lakásba költöztem

persze nem biztos, hogy az évezred ötlete volt az év első hétvégéjén, a vizsgaidőszak kellős közepén tenni mindezt, de most egyszerűen annyira jól érzem magam, hogy mindent feledtet. 

a hétvége abból állt, hogy az utca egyik oldaláról hordtuk át a cuccokat a másikra, dobozoltunk, suvickoltunk, ikeáztunk, fúrtunk, faragtunk, éjjelente meg sírtam a fájdalomtól, ami nem hagyott aludni. 

teljesen megérte. végre elmondhatom (így budapesti életem nyolcadik évében és 28 27 évesen), hogy van ajtóm! van egy saját ajtóm, amit akkor zárok magamra, amikor akarok, van egy saját szobám, ami nem átjáróház, és van magánéletem, ami csak az enyém. privacy is underrated.

ez végre az én évem lesz, ez nem lehet máshogy. 2013 egy kiüresedett, mocsaras lápban (ne kössünk bele) dagonyázás volt, egy extra dupla adag szarral megtoldva a végén, amit nem láttam jönni. de megbeszéltem magammal, hogy nem kezdhetem úgy az új évet, ahogy a régit befejeztem és egyszerűen nem fair az univerzumtól, ha 2014 nem hoz jelentős életminőségbeli változást. ezt a folyamatot a költözés nagyon szépen kickstartolta, máris érzem, hogy egy kicsivel jobban szeretek élni, de ez itt nem állhat meg. 

sikerülnie kell ennek az évnek.

wait.. what?