tegnap voltunk az anyakönyvvezetőnél, ahol a fiúm apasági nyilatkozatot tett. már önmagában ez tök megható volt, de amikor alá kellett írnunk a papírokat és a vonal alá az volt írva, hogy anya meg apa, hát ott azért nyelnem kellett nagyokat.
anya.
annyira furcsa. ha meghallom, meglátom ezt a szót, nem gondolok magamra. és amikor tegnap megláttam ezt a szót a papíron, szinte meglepett - nahát, anya vagyok.
eddig csak gyerek voltam. nővér. nagynéni.
most már anya is leszek. felfoghatatlan.
4 megjegyzés:
Szia, zugolvasó vagyok, idetévedtem egy másik blog olvasása közben.
Húúúúú, anya/apa. Nagy dolog valóban, a legnagyobb szerintem.
Én, amikor megszületett a fiam, azt gondoltam, hogy ezen a világon egyedül én vagyok képes egy gyönyörű gyereket megszülni.
:-)
Jó egészséget Nektek!
Amikor szültem,valahonnan odapenderült egy ápoló/szülésznő/csecsemős a szülésznőmhöz trécselni egy kávés ibrikkel a kezében,majd néha olyanokat mondott fennhangon,hogy "Jól nyomod Anya!"meg "Jól csinálod Anya!", kellett egy fél óra mire leesett,hogy hozzám beszél, és nem szlengben tolja a sźülésznő barinőjének.Azóta is tök megszokhatatlan,h.gyerekhivatali helyeken a 2.keresztnevem az "Anya".
emlékszem, hogy én is ugyanígy találkoztam először azzal, hogy anya vagyok (akkor még csak "leszek" ugye) és ugyanez volt :) aztán kettőt pislogsz és mindenhol "anyuka" megszólítást kapsz, néha olyan hangsúllyal, hogy kénytelen vagy visszaszólni, hogy akkor továbbiakban inkább hogyan szólítsanak...
annyira jó ezekre újra visszaemlékezni és látni most nálad :)
En meg epp akkor szultem a legkisebbet, mikor ezt a posztot irtad. :) Jajj, meglasd, nemsokara, mikor megszuletik, meg annal is felfoghatatlanabb lesz. ❤️ Az elso gyerek, mikor anyava valik az ember, az valami iszonyatosan brutalis endorfin meg oxitocin meg mindenfele loket. Olyan szerelmes vagy hetekig, honapokig, mint soha eletedben senkibe. (Aztan persze hozzaszokik a szervezet. 😂)
Megjegyzés küldése