azt senki nem mondta, hogy terhesnek lenni ennyire stresszes. nyilván kell hozzá egy ultraparázós megapesszimista rinyagép (én) meg az internet, dehát erről nem volt szó. :D
nincsenek rosszulléteim → tuti nem él
ma kevésbé fáj a mellem → tuti nem él
már nem fáj egyáltalán a derekam → tuti nem él
nagyon sok időt töltök azzal, hogy pozitív gondolatokat generáljak magamban, beszélgetek vele, a fiúm is egy csomót simogatja a hasam(on a zsírt :D ), elképzelem milyen lesz nagy hassal, elképzelem milyen lesz hárman, szóval nagyon igyekszem. de sokat gondolok arra is, hogy azért nagyon szarok voltak a hormonjaim pár hónapja, nem is tudom, hogy most milyenek, ott a hashimotom is meg a pm alulműködésem. szóval elképesztő harc van a fejemben a pozitív gondolatok dominanciájáért.
annyira szeretném már világgá kürtölni, látni a szüleim arcán a boldogságot, de még annyira korai és még annyi minden történhet. 29-én lesz az első ultrahang, hát kb úgy érzem, hogy az már nem is ez az évszázad, annyira távolinak tűnik. de one day at a time.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése