Mr Zéró Empátia, persze írtál egy sms-t szenteste, hogy reméled, hogy oké vagyok, hát persze, oké vagyok és minden a legnagyobb rendben, mióta két hete elhagytál te görény és minden nap sírok egy kicsit titokban. gratulálok. biztos nem láttad a korábbi üzeneteket, pedig ott voltak fölötte, amiket azután írtam, hogy hirtelen elhagytál a gecibe és amikben szinte már könyörgök, hogy találkozzunk és elmondhassak dolgokat, amiket még el akarok, hogy ÉN IS le tudjam zárni. amikre olyan ridegen és közömbösen reagáltál, mintha nem állítottad volna előtte két nappal, hogy szeretsz. közölted, hogy nem fogunk találkozni (we won't meet.) és egyáltalán nem kell elmagyaráznod, hogy miért nem (I don't need to explain you why not), vagy elmondom sms-ben, amit akarok, vagy várok (either you tell me now or wait.). mindezek után jó ötletnek tűnt, hogy írj egy kedves sms-t, hogy boldog karit, reméled jól vagyok. gondolom arra nem gondoltál, hogy ez nekem milyen lesz. miért is gondoltál volna? egyszer sem gondoltál arra, hogy nekem mi a jó. minden úgy volt, ahogy neked volt jó, még a kibaszott szakítás is. gondolatban válaszoltam és remélem, hogy minden rendben az "állatorvos barátoddal". gondolom nem azért volt olyan sürgős elhagyni, mert ő egyszerűbbnek tűnt. boldog karácsonyt és tartsd meg az aprót..