Oldalak

2014. június 1., vasárnap

megint úgy érzem,

hogy nekem van a legkirályabb szakdolgozat témám, épp csak megírni nem tudom úgy, ahogy azt elképzeltem. nem tudom, mi van velem, régen tökjól ment a fogalmazás, az eltén külön megdicsérték egyes beadandóimat, amiket ráadásul angolul írtam, most meg szenvedek 2-3 oldalakkal is, egyszerűen nem jönnek ki a szavak. lehet, hogy angolul kellene megpróbálnom..?

kiégtek az agyamban a szinapszisok, bedöglöttek a receptoraim, nem bírok már tanulni. nagyon szomorú, de végtelenül motiválatlan vagyok. most, hogy megvan a matek és elérhető közelségbe került a diplomám, most egy kicsit jobb. megkönnyebbültem. de szükségem van egy olyan munkára, ami nem fásít bele a világba. ami nem monoton és van benne kihívás. jelenleg szinte csak nyelvi kihívásaim vannak, hiszen beraktak egy olyan poziba, amire csak részben felelek meg, aminek a munkanyelve a spanyol, amit én konkrétan nem beszélek. érzem, hogy hosszútávon nem lesz nekem jó itt, mert alkotni vágyom, létrehozni valami olyat, amire büszke lehetek. az egész családom művészi beállítottságú, telis tele van tehetséges emberekkel, apukám fotós, anyukám újságíró, alkotnak, a nagybátyám festőművész, elképesztő dolgokat ad a világnak magából, és a húgom tehetsége is eszméletlen, első helyen vették fel a művész suliba, szerintem a legjobbként is végzett, most cukrász és egy nagyon jó cukrász. én sosem éreztem magamban különösebb tehetséget, de azt viszont igen, hogy alkotni szeretnék. nekem a sok száz ugyanolyan ügy megoldása egy ssc-ben nem kihívás és nem boldogít. érzem, hogy valami kreatív dolgot kell csinálnom. de közben meg is kell élnem valamiből. ezt a két dolgot így nagyon nehéz összekapcsolni, hogy nem vagyok kiemelkedő semmiben. és vannak olyan álmaim, amik még csak nem is súrolják a realitás talaját és most, hogy ennyire közel kerültem olyan emberekhez, akik pedig ebben élnek, elkezdett nagyon nyomasztani ez a dolog. 

mert egyik oldalon ott van, hogy mennyit dolgoztam mindig is, jelenleg a padlószőnyeges munkahelyen is rengeteget dolgozom és utána még megyek tanítani, mert száz nettóból nem lehet megélni, albérletet és tandíjat fizetni. hétvégente egyetemre járok és vizsgákra tanulok, gyakorlatilag semmi mást nem csinálok, csak ezt. a másik oldalon pedig az van, hogy ennek ellenére valahogy nincs a munkámnak gyümölcse. épphogy csak evickélek a vonal fölött. nincs életem. nem járok sehova. mert már kedvem sincs. kezdetben még csak pénzem, meg időm nem volt, mert örökké fáradt voltam és nem volt elherdálni való pénzem, aztán egyszer csak már nem volt kivel menni, a legtöbben körülöttem megállapodtak, az egyetemen nem alakítottam sok emberrel szoros kapcsolatot, mert egyszerűen nem volt energiám órák után még bulikákba menni. befordultam, begubóztam. annyit dolgozom és mégsincs a bankszámlámon egy árva fillér se, folyamatosan a tesómtól kell kölcsönkérnem, 28 évesen gyakorlatilag még nem raktam össze semmit. gyakornok vagyok egy multinál kényszerből. mert valamit muszáj volt és ez sikerült. valaki pedig úgy él, hogy 29 évesen felmond a Disney-nek, mert utazgatni akar, meg filmeken dolgozni a világ legkülönbözőbb pontjain és mindezzel rengeteg pénzt keresni. persze nem hozzá akarom hasonlítani magam, mert nekem nem az a referenciacsoportom, aki Los Angelesben lakik és filmes körökben mozog az egész családja. csak érted, miért nem? amíg én kidolgozom a belem azért, hogy ne legyek mínuszban, addig más máshol máshogy, de éli az álmaimat. mondtam már, hogy egyszer elkezdtem egy forgatókönyvet írni? nem? hát nem véletlenül.

és most, hogy mindjárt a kezemben van a diplomám, rájövök, hogy lehet, hogy mást kellett volna tanulnom? 28 éves álláskereső leszek releváns munkatapasztalat nélkül. halmozottan hátrányos helyzetű. akár írhatnék magamból is szakdogát.



ezen a nyáron át fogom gondolni az életemet. így nem lehet élni. vagyis lehet, de minek.

9 megjegyzés:

Nóri írta...

Nálam szinte ugyanaz a helyzet. A különbség az, hogy én már több éve taposom a multikulti világát és bár vannak álmok és elképzelések, a megvalósítás még mindig várat magára. Az a baj ezzel a világgal, hogy az utolsó szuszt is kipréseli belőled, ha hagyod, és estére, meg hétvégére automatikusan offolod magad. Pedig olyankor lenne idő tervezni, tevékenykedni az alternatíván. Persze ha valaki ilyen területen képzeli el a jövőjét, akkor legalább azt érzi, hogy mindezt valami érdekében teszi és nem pusztán mókuskerékben rohangál. Én saját vállalkozást szeretnék, ötlet is van már, csak az idő és az önbizalom hiányzik egyelőre.

macskás írta...

Dettó ugyanez, nem vagyok közgazdász és mégis ezt tanultam, mert ebből lehet(ett) nagyobb biztonsággal megélni,közben meg szenvedtem/ek, mert érzem, hogy nem ez az utam. Most így a lejáró szerződésem feladta a leckét, hogy most kéne váltani. Én is saját vállalkozásban gondolkodom, kismillió ötletem van,de egyiket sem érzem ütősnek annyira, hogy belevágjak,de akár máshova is szívesen betársulnék, csak ne ezt az agysorvasztó, kiszipolyozó mókusmunkát kelljen csinálnom tovább...:(

Bögre írta...

szerintem meg menni fog, én is kb majdnem ugyanígy indultam, és még mindig nem biztos minden, de lehet találni. azt nem mondom, hogy egyszerű meg hipp-hopp (bár volt olyan ismim, akinek ez is így ment), de jó eséllyel találsz, és nem is rosszat. tök értékes dipid lesz, baromi jól beszélsz angolul, ami rengeteg plusz egy intin, mert a többség csak elnyekeg pár mondatot vagy szétizgulja magát (én tavaly). te ráadásul megálltál a saját lábadon, nem a szüleid tartottak el, önálló vagy stb.

szóval drukk drukk <3

TOFI írta...

Mikor ilyen gondolataim támadnak, hogy másoknak mért így meg úgy, nekem meg miért szarul, akkor az okos ismerőseim mindig azt mondják, hogy milyen sok energiám van, hogy másokkal foglalkozom és nem saját magammal törődöm. És tényleg.
A másik pedig, hogy úr isten, én is ezt érzem a jelenlegi multi munkahelyemen, hogy öljetek meg, csak ezt ne kelljen a következő 40 évben csinálnom (kb. ssc szintű munka, undorítóan unalmas...már annak, aki nem ilyen beállítottságú), de szerencsére LEHET, hogy lesz B verzió, ami kicsit kreatívabb és kicsit többet is fizet. Kiderül. Jó nyelvtudással is lehet frankó állást szerezni, jó diplomával pedig még jobbat. :)

Striga30 írta...

Átgondolni mindig érdemes, kb. ugyanez + egy gyerek, egyedül. Most is azon kattogok,hogy nem akarok, holnap bemenni dolgozni. De dolgozom rajta,hogy más és jobb legyen és te is ezt teszed. Az utadat megtalálni kínlódás, ez természetes:-) Hajrá:-)!

M. Gray írta...

Én asszem kicsit nem értem, amit írsz. Megcsináltad a közgázt kvázi, és nem akarsz multis melót, mert valamit alkotni szeretnél?
Nekem kicsit ellentétes ez, mármint értem én, hogy a közgázos diplomával lehet keresni, de eléggé vszínű az, hogy az nem lesz olyan szinten kreatív, mintha valaki forgatókönyvet ír, vagy fotóz vagy cukrászként alkot, csodaszép sütiket, vagy új ízeket talál ki.

Persze lehet az, hogy kidolgozol egy 10 éves tervet, hogy gyűjtesz pénzt pl arra, hogy legyen a kreatív hobbidra tőkéd (akár mellette elkezdeni vállalkozás formájában majd); de igen, az itthon egyrészt nagyon nehéz, és soksok pénz meg idő kell hozzá.
Amúgy sztem ha ezt tudatosítod, hogy most ezt ezért vállalod be, akkor könnyebb.

És btw sztem nem fognak pályakezdőként kezelni, mert most is dolgozol, és régebben is dolgoztál. Ezt sztem majd ki kell emelni az álláskereséskor, és 28 évesen, diplomával a kezedben nem kávéfőzéssel kell majd kezdened.

Fel a fejjel! <3

gyömbérke írta...

nem arról van szó, hogy nem akarok multis melót. engem nagyon is érdekel, amit tanultam, szeretnék ezen a területen belül dolgozni. de ez messze nem egyenlő azzal, amit jelenleg csinálok és ezen szeretnék változtatni. tényleg minden egyes nap ugyanazt a 6-7 folyamatot csinálom, sőt, vannak napok, amikor egyetlen egyet 7-8 órán keresztül. a monotonitás ezen szintjét viselem nagyon nehezen, főleg annak fényében, hogy legbelül tudom, hogy szívem szerint mivel (mikkel) foglalkoznék, csak ugyebár itt köszön be megint a "realitások talaja" és a "valamiből meg kell élni" problematikája. lehet multinál is változatosabb munkát végezni és én ezen leszek.

gyömbérke írta...

és még azt sem tudom mondani, hogy a pénz jó, hogy legalább az motiválna, mert még _legalább_ 8 hónapot kellene várnom, hogy egyáltalán _szóba kerüljön_ az, hogy _esetleg_ felvesznek rendes pozícióba. :D

Bruno írta...

kulfold, mint lehetseges / atmeneti opcio?