úgy döntöttem, hogy én márpedig sportolni fogok és lefogyok, mert már hányok a testemtől és ez így nem mehet tovább. kimerészkedtem a szigetre, persze csak óvatosan, mert az utóbbi hetekben igazából meg se mozdultam, a fájdalmas sírdogálásba torkolló futóversenyt leszámítva. csak fél kört futottam, elég is volt, és ami meglepett, hogy nem is fájt közben a lábam. meglepő, mert járás közben, meg ilyen-olyan pillanatokban meg szokott. na mindegy. gyönyörű az őszi sziget egyébként és épp hazaértem az eső előtt. a 20 perc futás után itthon még tekertem negyed órát a szobabiciklin és úgy gondoltam, hogy kezdésnek ez épp elég lesz. szép lassan formába hozom a testem, hogy sportolható legyen. össze kéne állítanom egy menetrendet, amiben megvan, hogy mit csinálok és mikor, és tartani hozzá magam. és valahogy leszokni a fekvésről. bárcsak tudnám, azt hogy kell..