namaste

rájöttem, hogy sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, amikor jártam jógázni. nagyon, de nagyon szerettem.. sokkal vékonyabb voltam, sokkal kiegyensúlyozottabb. sokkal jobban aludtam. jobb volt a kedvem. nem fájt a hátam. de sajnos lejárt a féláron vásárolt éves diákbérletem és nem volt pénzem újat venni. azóta sem. semmilyent. pedig csak havi húszezer kellene. "csak".. vagy ha össze tudnék spórolni jövő júniusig (amikor megint féláron lehet venni) 95 ezret, akkor lehetne megint éves bérletem. de hát hogyan. még két félév tandíj vár rám. amíg tandíj van, semmi más nincs. azt se tudom soha, mennyit fogok keresni a következő hónapban. meg hát mindegy is. minden "felesleges" pénzem megy bele a tandíj alapba. albérlet, bkv, tandíj, a háztartás szarjai, esetleg vonatjegy, ha hazautazom, de már az is ritka, így ha mindent levonok, sosem marad több a kezemben, mint amennyi elmegy a hónapban kajára, meg egy-két apróságra. vagy hagyjam a kaját és járjak jógázni? nem lennének plusz kilóim, az tuti. vagy szerezzek egy szponzort? kilátástalan, depis bloggerlány keres gazdag úriembert, aki örökbe fogadja..? nyilván ez ilyen picsogás luxy dolgokról, de valahogy úgy érzem, hogy ez azért még nem kéne, hogy luxy legyen. abba már beletörődtem, hogy soha nem lesz saját lakásom, de ez nem is akkora baj. de hogy 27 évesen minden hónap végére minden fillért ki kelljen söpörnöm a bankszámlámról, az egy kicsit szar. 

de nem baj. az lesz, hogy ezentúl még szorosabb lesz az a bizonyos nadrágszíj. még azt a kevés pénzt sem fogom elkölteni apróságokra, amit eddig. ha belepusztulok is összegyűjtök jövő júniusig, a szülinapi akcióig extra 95ezer forintot arra a szaros bérletre. kvára nehogy már ne érdemeljem meg. és nem fogom felkúrni magam azokon sem, akik a 200-300 ezres nettó fizetésükből alig tudnak kijönni. én kijövök az átlag 140 nettómból MINDEN SZARRAL EGYÜTT, és ezentúl is ki fogok jönni, és kvára jógázni fogok járni, hogy sokkal jobb legyen az életem megint, joló bazmeg.