kurva hosszú bejegyzés arról, hogyan kerültem ki a katasztrófát ezúttal

szerintem ember nem csalódott férfiakban annyit életében, mint én az elmúlt 10 évben, és úgy néz ki, még mindig nem csalódtam eleget. hogy még mindig volt olyan szcenárió, amit nem ismertem, mert még nem történt meg velem korábban. lassan talán a végére érek és akkor már tényleg nem fog tudni egyetlen idióta se újat mutatni. ki leszek képezve. krav maga a szívnek.

csütörtökön levágattam a hajam. kérdezték, hogy talán valami nagy változás van az életemben? mondtam, hogy éppen azért vágatom le, hogy legyen. lett is. bevonzottam!! de minden csoda három napig tart. esetemben ez csütörtök, péntek és szombat volt.

fodrász után kimentem a Délibe, felmásztam a vonatra és a majdnem teljesen üres vagonokban beültem egy nem üres fülkébe, egy fiú mellé. nem néztem rá, csak egy pillanatra, amikor beléptem az ajtón, majd felpakoltam a bőröndömet a csomagtartóra és próbáltam elhelyezkedni, amikor hirtelen egymásra néztünk és akkor jött a felismerés: de hiszen 2006 legbizsergetőbb csókjait én azokról az ajkakról loptam a gólyatáborban. ezt követően 2 órát beszélgettünk a vonaton. mindeközben nem gondoltam semmire. elég világossá vált a gólyatábor utáni hetekben, hogy én ezt a fiút nem érdekeltem igazán. csak játszott velem egy kicsit. mindenki látta a He's just not that into you című filmet. rólam szól. még akkor sem gondoltam semmire, amikor egyszer csak megkérdezte, olvastam-e az Amerikai pszichót és ott volt a táskámban. még akkor sem, amikor az út vége felé közeledve elmentette a számom, hogy majd este fussunk össze egy sörre, de még akkor sem, amikor nem sokkal később sms-t írt, de sőőőt, még akkor sem, amikor egyszer csak tényleg ott söröztünk ketten Veszprém utcáin. akkor kezdtem csak valamire gondolni, amikor elkezdte az arcát a nyakamba fúrni és mélyeket szippantott az illatomból, mert hogy milyen jó. akkor már eléggé konkrétan gondoltam valamire, amikor hirtelen odahajolt és megcsókolt, akkor meg már gondolkodni sem tudtam, amikor ezt abba se hagytuk három órán keresztül. hajnalban kézen fogott és hazakísért. majd ezt csináltuk még két napon keresztül. két napba még nagyon sok forró csók, cuki sms, puszilgatás, ölelgetés, bók és dicséret belefér, de volt hely még arra is, hogy bemutasson a barátainak, anyukájának, és a húgának is. egyszóval olyasmi történt velem, ami nem szokott és nem volt ember a földön, aki ne gondolta volna, hogy ebből most valami jó lesz. mert teljesen odavolt értem. 

persze aztán olyasmi történt velem, ami szokott. visszajöttünk Pestre és hétfőn már egy egészen másik fiúval beszélgettem a semmiről. mintha az ég világon semmi nem történt volna hétvégén és ami még fontosabb: mintha az ég világon nem történne azután se semmi. majd eltűnt majdnem két teljes napra, de végül ráírtam, mert én nem bírom sokáig ezeket a helyzeteket. 

"csak tudni akartam miért tűntél úgy el" - ezzel kezdődött az egész. a magyarázatot idézem, mert másképp úgyse hinné el senki.
...

ennek bővebb oka van

amit szintén nem akartam rádzúdítani

meg amúgy sem túl menő panaszkodni

ez csak és kizárólag velem kapcsolatos

de már nem szívesen beszélek róla, mert igazából az emberek 80%-a azt mondaná rá,h túlstresszelem
...

fogalmam sincs ki vagyok, mit akarok, mihez értek, mit csináljak, kivel legyek, kivel ne legyek, kik legyenek a barátaim, mi lesz ha meghalok, mi lesz,h nem lesz pénzem, stb stb ... túl sok kérdés
de nem vagyok dilis, csak mostanában ez van
quarter age crisis
de kifelé jövök belőle
...

én is úgy éreztem akkor, hogy akarom, de aztán rám jöttek a kérdések, nem tudom miért, talán mert egy rakás fos vagyok mostanában, és ezekkel a bizonytalankodásokkal én nem szeretnék mást terhelni, tavaly ugyanez volt
...

...úgy érzem,h amíg fél úton vagyok, nem tudok teljes terjedelmével vállalni valamit, még ha nagyon jól tudom és ez nem is kétséges, hogy nagyon jól éreztem magam a hétvégén, és nagyon bírlak téged
...

...nem akartam, hogy úgy érezd, nem veszlek komolyan, és nem tudtam, hogy ezt az egészet hogyan magyarázzam meg, h ne tűnjek hülyének. én most nem vagyok határozott, hogy bele tegyek valami közösbe valamit, azt most nem tudom vállalni, mert M-t is össze kell raknom, ez egy hosszú és szar folyamat úgy látszik, és nekem ez most van, nem csak az önállósodásról, meg a felnőttesedésről van szó, hanem más dolgokról is, levakarni dolgokat, amikre nincs szükségem, érzelmi függőségektől megszabadulni, amikre nincs szükségem, tévedésben éltem hosszú ideje és nem rég kezdtem ezt el megérteni
...

és vállalom, hogy ezzel most eljátszom ezt a lehetőséget veled, de nem tudok mit csinálni,
van akinél ez egyszerűen megy

én bonyolítom, mert meg akarom érteni

persze még mindig nem mondtam el teljesen mindent
...

sajnos mindig is ilyen voltam, és hidd el nagyon szeretném leküzdeni
amiatt nem akarok belekezdeni,h ne tegyelek ki ennek az egésznek, amiről beszéltem

persze én is felvázoltam neki az én oldalamat, majd szépen elköszöntem és letiltottam a gecibe. faszom akarja még nézegetni is random pillanatokban.

úgy látszik, hogy valahogy mindig "visszanyúlok" a múltba valakihez. valaki mindig megjelenik újra.. csak azért, hogy pofára ejthessen újra.. én vagyok a lány, akit mindenki pofára ejt, így vagy úgy, és nem ritka, hogy egyesek kétszer is.

mintha direkt csinálnám.

pedig nem.

ezt most tényleg nem láttam jönni.

rakjuk ide ezt, ha már úgyis említette, hogy ez az egyik kedvence, meg ide is vág, hisz szerda óta bort iszom víz helyett..

(ja, persze jöhetnek az okos kommentek, hogy én vagyok túl ilyen, meg túl olyan, meg hogy valamit szarul csinálok, de inkább ne. tényleg ne.)