ma egy csomót gondolkoztam a könyvtárban (miközben bekötöttem a koffein-taurin infúziót), hogy lehet, hogy ott kezdődik a baj, hogy én sosem gondolok magamra úgy, mint nőre. nem tudatos bennem az, hogy én nő vagyok. egy felnőtt nő. és mindig furcsa, amikor úgy hivatkoznak rám, hogy nő. valamiért a saját fejemben én még mindig csak egy lány vagyok. én egy olyan lány vagyok, aki.. meg kellene tanulnom, hogy én egy olyan nő vagyok, aki.. lehet, hogy komolyabban vennének.
8 megjegyzés:
Hmm. Jó kis gondolat. Szerintem nálam ez úgy működik, hogy amíg nem tartom magam felnőttnek, addig csak egy "lány" maradok. Kérdés hogy valaha fogok-e felnőttként tekinteni magamra.
igen, ez olyan. csak azért valahol a lányból egyszer csak nő lesz, és ezt én például nem is vettem észre. pedig 27 vagyok, felnőttem, a saját lábamon állok, már ezer éve nem ültetnek a gyerekasztalhoz, szóval nem kellene, hogy furcsa legyen, hogy emberek nőként emlegetnek és úgy is tekintenek rám, mégis az. én vagyok szerintem lemaradva. :)
basszus én nem tom mióta úgy olvaslak hogy max 1-2 esetleg 3 év lehet köztünk.. ezekszerint.. hát.. NEM aj de fura. :D
mer, hany eves vagy?? :D
en is igy vagyok ezzel. Most kezdem csak tudatositani es megelni minden aspesktusaban,h en no vagyok. De egyelore ez az ágyban sikerul a legjobban. rem, h egeszeben is sikerul hamar...
őőő.....őőőő..... :D 21 leszek augusztus 20.-án a tüzijátékkor. :DDD
omg :D
Nálam dettó ugyanez (29 vagyok) és mikor múltkor lány-ként neveztem magamat, akkor abban a pillanatban, hogy leírtam tudtam, hogy a faszi (aki épp tetszik) meg fogja kérdezni, hogy miért lánynak neveztem magam. Megkérdezte. :)
Szerintem ez idővel alakul, én már érzem, hogy egyre inkább "nőbb" lány vagyok. :)
Megjegyzés küldése