holnap abszolválom a hatodik vizsgámat, egy további viszont megint megy a levesbe. még puskát írni sincs erőm, meg hát használni se tudnám nyilván. ezen a vizsgán csak a profiknak van esélyük csalni, én meg a legnagyobb jóindulattal is csak amatőr vagyok. szóval hat vizsga és a neheze még mindig hátra van: két statisztika, meg a matek.. elmondhatatlanul fáradt vagyok testileg/lelkileg/szellemileg és motiválatlan is, zavar ez a változó környezet, meg a kiszámíthatatlanság. tudom, hogy a mai világban erre lehet, sőt, erre kell számítani, de tökjó lenne egy kicsit pihenni. ellazulni. kibontani a csomókat, feloldani a görcsöket. igazából egy lelki hoarder vagyok, semmit sem tudok elengedni, minden itt van belül, az ügyes-bajos dolgok, család, munka, pénz, fiúk, sérelmek, félelmek, csoda, hogy elférnek. pedig mindig van bőven utánpótlás. ahogy itt volt ez a fiú is, akiről csak annyit árultam el, hogy rendesen megdolgoztattuk a deszkákat az ágyamban.. bárcsak ilyen egyszerű lett volna az egész. nekem valahogy soha nem egyszerű.

gyömbérke vagyok és elfelejtettem hogyan kell élvezni az életet.

szia gyömbérke.