szerintem kvára nem fogok nyáron szabadságra menni.. :(
az a rengeteg munkaóra (a fajlagos mó szükséglet), amit beleöltem ebbe a szarba megint, hogy aztán persze baszarintsonak egyet a feladaton, hogy ne tudjam, hogy kell megcsinálni, megzavarodjak, meg kétségbeessek és onnantól kezdve már mindegy legyen, mi történik. csak nyomogattam a számológépet vadul, össze-vissza, próbáltam a feladatokban valami értelmet keresni, persze hiába, már azt sem tudtam, amit addig tudtam. kvára megfájdult a fejem, levert a víz, fázott a lábam. még ahhoz is balfasz voltam, hogy visszategyem a számológépet a puskámra, teljesen megfeledkeztem róla, persze ki is szúrták nyilván. el is vette a tag, de érthetetlen módon a vizsgámat nem. szerintem annyira szánalmas látványt nyújtottam, hogy megsajnált. meg mindegy is volt igazából.
a vizsga előtt teljesen bepánikoltam, remegett mindenem és nem volt aki megnyugtasson igazán, hiába vártam, gyomorgörccsel és csalódottan mentem be, migrénnel és szomorúan jöttem ki. miután hazaértem, lerogytam az ágyra és csak bőgtem - a fáradtságtól, a kimerültségtől, a feszültségtől, a szomorúságtól, a csalódottságtól, a haragtól. a lelkiállapotomnak része volt az is, hogy egész hétvégén attól rettegtem, hogy rákos vagyok, mert az egyik anyajegyem full fekete volt. kvára megijedtem és kedden első dolgom volt elmenni bőrgyógyászhoz. 15e Ft-ért kiderült, hogy nem vagyok rákos, de azt a két napot senkinek nem kívánom..
tökre tudnám értékelni, ha valaki most magához szorítana és cirógatná az arcomat és mondaná, hogy semmi baj, minden rendben lesz, nyugodjak meg, meg adna néhány puszit, finom lenne az illata. ha lenne ilyen lehetőségem.. ha nem is mindig, de néha.. amikor ennyire szükségem lenne rá..
(vegyük észre, hogy ebből kiderül az is, hogy még mindig kvára egyedül vagyok, mint a kisujjam. csak mert hogy volt erre vonatkozó kérdés.)
4 megjegyzés:
:((Jaj Te! Tudom nem ilyen ölelésre vágysz, de azért egy nagy virtuális ölelést Neked és fel a fejjel!(buksisimi)Ez a vége kép meg annyira...szívszorongatóan cuki!
Szia!
Nem olyan reg ota olvasgatom a blogod es jo par erdekes percet szereztel igy nekem. Koszonom!
Ezert most nem maradok a csendben a sotet hatterben...
Tudom nem sokat jelent igy ismeretlenul, amit irni fogok, de ha kicsit is jobb kedvre derit mar megerte.
Az irasid alapjan egy divatos, okos, jo humoru, lanyt... ooo bocsanat not :) latok lelki szemeim elott. Persze ha leszamitjuk a korabban emlegetett labujjakat! ;)
Most egy nagy-nagy virtualis olelest tudok nyujtani neked es egyaltalan nem zavarna, hogy ha kozben a virtualis szemfesteked nyomot hagyna virtualis konnyeid utjan a virtualis ingemen...
Nem lesz semmi baj, biztos vagyok benne, hogy megoldodnak a gondjaid legyen az pasi, suli, egyeb!
Kicsit csopogosre sikerult a vege, de fogjuk ra kesoi orara es a pohar borra!:)
Szia,
ZugolvasoX
Hát, sztem tök menő vagy, hogy egyáltalán rájöttél, hogy csavartak a feladaton.
Amikor először voltam számvitelből vizsgázni, 10 percet nézegettem a papírt, majd beadtam, hogy egy kibaszott feladathoz sem tudok hozzászólni.
Erre aszondja a tanár, dehát akkor be kell írnom az egyest! nem mondod bazdmeg! így igy-úgy is egyes lett volna, hadd ne üljek még itt megsemmisülve plusz egy órát...
De ne add fel! A soksok munkaóra miatt.
Amúgy nálatok az nem működik, hogy páran egymás mellé ültök, és kommunában oldjátok meg a zh-kat? mi elég sok mindent így éltünk túl...
nem tanultál és készültél hiába!
azért volt már arra példa, h vmit krva szarnak éreztél és 4est kaptál rá vagy 5-öst :DD ez is meg lesz. Meg a DT is!!!
és azért az is számít, h tegnap parásan mentél be, ilyenkor sokszor leblokkol az ember annak ellenére, hogy tudja és érti a dolgot.
Azért menj el szabira, mert jár neked!
Megjegyzés küldése