találtam ma egy telefont a MOM park mosdójában. hirtelen tökre lefagytam, mert mit csinál ilyenkor az ember? elviszi, leadja az infopultban? de mi van, ha jön a gazdája két perc múlva, mert észreveszi, hogy hiányzik a telefonja? esetleg otthagyja? de akkor meg nagy az esély, hogy jön egy kevésbé becsületes megtaláló utána és szívbaj nélkül zsebreteszi. vívódtam vagy 10 percet a wc-ben. aztán úgy döntöttem, ha már nem jött érte senki vissza, hogy elviszem. megpróbáltam felhívni róla néhány gyakran használt számot, de nem vették fel, úgyhogy írtam egy sms-t az egyikre, hogy a telefon várja a gazdáját a MOM-ban az infopultban. 

majd ezután, mint aki jól végezte dolgát, visszamentem a wc-be bőgni. tecciktudni a telefon ugyanolyan volt, mint az Exfiúé, és én azóta nem láttam/tartottam a kezemben ilyesmit, amióta kiderült, hogy van az smsei között egy-két nekem nagyon fájó is, és eszembe jutott az az érzés, amit akkor éreztem, amikor megnéztem, hogy a saját szememmel is lássam. az a remegés, az a fájdalom a tüdőmben, az a zsibbadás. amikor látod a betűit, amik másnak írják, hogy szeretlek. örökké fájni fog.