hogy én mennyire rohadtul utálok főzni. én vagyok az az ember, aki negyed órát meditál a tűzhely előtt állva, hogy omg főzni fog és akinek fogalma sincs, hogy hova kell olajat tenni és mennyit és nem jön rá az eszével, hogy talán nem bikára felcsavart lángon kellene próbálkozni a vajban pirított fokhagymával, amin a vaj kábé meg sem olvad, hanem szinte csak szublimál. aztán meg így néz, amikor 15 másodperccel később füstölő fekete fokhagymadarabkák úszkálnak barna habzó vajban. én vagyok az, aki már a forrástól számítva 30 másodpercenként kóstolgatja a tésztát, hogy megfőtt-e már, meg aki simán képes a gyorsrizs fölül elforralni a vizet. 

végeredményben az elkészült annalightos spenótos tapasz - a várakozásokkal ellentétben - ehetőre, sőt mi több, egészen jóra sikeredett, azonban a bruttó 20 perces elkészítésével járó stressz miatt nem tudtam annyira élvezni.